izgága biomasszák

Lukács Pékség

2012-02-19T16:56:00.000+01:00

Jelentem: 3. hete nem vettünk pékárut.

Én sütöm itthon a graham kiflit, a fehér zsemlét, az olívás-vöröshagymás kenyeret, a fele-fele stanglit.

Ugyan ez igaz az édességekre: különböző sütik, kekszek készülnek itthon, házilag.

Ennek számos oka van és akkor nem említem azt, hogyha a konyhában serénykedem, van mire fogni a vasaló bojkottálását: egy teli pocakos férfi leszarja a vasalt inget :)

Alapanyagait tekintve az egyszerű kifli, zsömle és házi kekszek olcsóbbak, mint a bolti. Ha hozzávesszük mondjuk a gáz-t, lehet, hogy ugyan annyira jön ki, nem tudom. De, ebben van anyag, tudom miből készült.

Aztán van abban valami nagyon meditatív és kikapcsoló, ahogy saját kezemmel gyúrom, dagasztom a tésztát, ahogy megformálom a kifliket, vekniket, olyan mint a boszorkányság, csak szelídítve: mindenféle alapanyagokból kotyvasztok valamit, amivel elbűvölöm a szeretteimet.

Másrészt a hosszú távú cél: zéró fogyasztóvá válni. Egy gödöllői kertvárosi részben persze esélytelen saját búzát termeszteni, lisztté őrölni, de amit lehet inkább megcsinálok én, minél kevesebb egyéb eljárást fizessek meg a termékek megvásárlásával.

És miként Lacival egyszer csak úgy kipróbáltuk, hogy sajnos ha csak magyar termékekkel tölteném meg a kosaramat, olyan másfél, kétszeresével kerülne többe, hát....én azt tapasztaltam, hogy alapanyagokból még mindig olcsóbb venni a hazait, mint a kész termékekből.

Amúgy meg: 20 percen át úgy bámulni az első vekni kenyeremre, mint az újszülöttemre, hát az is fantasztikus érzés :))))))

Eleinte az internetre hagyatkoztam, most már sok mindent csinálok kútfőből. És higgyétek el, ha naponta süt az ember pékárut, vagy kekszet, az előkészületek nem vesznek igénybe több időt, mint elmenni a boltba, bele tenni a kosárba, sorban állni a pénztárnál.... a házban terjengő illatokról pedig már nem is beszélek ( illatosítót sem kell venni, hacsak nem megtanulok házi potpourrit készíteni... :D)

Pillangó hatás....

2012-02-18T20:44:00.003+01:00

Kezdem ott, hogy nem akarok hosszas értekezést tartani arról, hogy a testi jajok orvoslásával kapcsolatban ki miben hisz és hogyan.az önismeret és útkeresés problematikáját is úgy élem meg, mint a vallásokat: liberálisan.

Induljunk tehát onnan, hogy én a kineziológiában némi pszichoval ötvözve hiszek. Az asztrológiától kezdve a családállításon át volt minden, ami csak összezavart és az életem legsötétebb, legmélyebb bugyrában fetrengve jött Kinez Ági, a szaktudásával, a bölcsességével, a humorával. Mivel előttem Sári húgom és még előtte a férje életét is rendbe vágta, nem mondtam rá nem-et. Amikor odamentem, annyira nem hittem az egészben, hogy még azt sem mondhatom: a saját hitem segített. Hinni később kezdtem, ahogy elkezdtek működésbe lendülni a dolgok. Most már leginkább azért járok oldásokra és Ágizni, mert jó. Mert csípem a csajt. az már csak hab a tortán, hogy anyukámmal, Panni húgommal, két másik családtaggal három barátnőmmel a lányommal is zöld ágra vergődött/vergődik Ági, tehát számomra hiteles.

Snitt. Hiszem továbbá, hogy a testi kehék 90%-át mi idézzük elő gondolati szinten: a rák -ot nem közvetlenül a cigi okozza, hanem a stressz, a cigi csak katalizátor. A torokfájást az, ha "torkig vagyok" egy egy helyzettel, az asztmát az, ha nincs elég terem, nem kapok levegőt (láttam már tüdőtrákban meghalni olyan embert, aki életében rá sem gyújtott...szeva)

Ily módon hittem azt is, hogy Laci cukorbetegsége nem kell, hogy idült állapot legyen, csak éppen egy férfit elvonszolni egy LÉLEKgyógyászhoz, háááát: előbb csinál az ember lánya fából vaskarikát.

A mai napon 2 barátnőmmel ÉS Lacival indultunk Ágizni, Laci igazából Saciékhoz ment fűtésszerelni. Ő már Pesten szarul lett, úgy leesett a cukra, hogy félre kellett állnia és végül én vezettem le Fehérvárig. Azám, csak hiába tömte magába egész úton a cukrot, Áginál is úgy kellett kihalászni a kocsiból, be is jött, leült az előtérben lábadozni.

Ezt a ziccert használta ki Ági, aki régóta feni már rá a fogát lévén,hogy ~~állandóan nyáverogtam neki emiatt / szakmai kihívás egy cukorbeteg férfi~~ önzetlen, szakmájának kiváló egyede és munkál benne a segítő szándék.

Egyből bedobta a félholt férjemnek, hogy délután üljön be hozzá ő is, rendbe vágják a hasnyálmirigyeit.

Volt benne annyi szakmai becsület, hogy hozzátette: Laci előbb legyen jobban és tiszta fejjel mondjon igent, ha igent mond.

Így is lett. Laci immáron tagja lett Ági pacientúrájának, nagyon vidoran hagyta el a kuckóját. Jön legközelebb is, Ági pedig meghallgathatta azt a réges régi történetet immáron a harmadik érintett szemszögéből is......mondjuk ekkor szívesen lettem volna pók a falon, de hiszem, hogy Laci neki sem mondott mást,mint nekem, vagy ha igen, arra biztosan jó oka volt :)

Snitt.

A gyerekem apja önsors rontásból fekete öves.Ne értsetek félre, nagyon jó a viszonyunk, csak éppen körbe körbe jár, és mint abban az idétlen társasjátékban: ha feljutott egy létrán, rövid időn belül a start vonalon találja magát, mert szinte 100% hatékonysággal lép a kígyóra, ami oda pottyantja őt.Párszor már meséltem neki , hogy kineziológushoz járok, de mint női marhaságot elengedte a füle mellett. Nos, amíg vártam , hogy Áginál végezzen mindenki egyrészt beszaladtam a fodrászhoz, másrészt összehoztam vele egy kávézós randit, hogy gyorsan megtárgyaljuk a gyerekkel kapcsolatos dolgokat (és ide adja a Virág kori edzés árának a felét...melyet át is adtam a fodrászomnak). A lényeg, hogy megemlítettem neki, hogy Laci épp Ágizni készül., mert ki van bukva és a cukra meg minden. Erre , mint egy királykobra kapta fel a fejét, hiszen ha ez a kinez bigyó csak ilyen női csippcsupp marhaság, vajon miért veti alá magát ilyesminek, egy "NORMÁLIS TELJES ÉRTÉKŰ FÉRFI?" Elmagyaráztatta velem a kinez lényegét, majd azzal bocsátott utamra, hogy a következő Ágizásnál ő is menni akar......

Örülök, tényleg.És ez enyhe kifejezés. Lacira és Gyulára is ráfér azt hiszem. Ági pedig már a férfiaknál is bizonyított.

Március végén indul a Kinez turizmus, nekem meg lassan jutalékot kéne szednem Ágitól...:):):)

A rovar témánál megmaradva ez a mai nap:

két légy volt egy csapásra :)

Tréning

2012-02-17T18:54:00.001+01:00

Kinez Ági szervezésében egy önismereti tréningsorozaton veszek részt.

Hogy miért? meg miért most? Mert ugye gondolomtam én, mennyire ismerem önmagamat?Szerintem nagyon.

Így hát csak.Most volt hozzá kedvem és kész.Sári húgom is volt már, meg a férje is, én meg majom vagyok jóvilág.

Azt tudtam, hogy hülye vagyok, hátha kiderül, hogy még annál is hülyébb.

Meglepő módon már az első alkalom tartogatott számos újdonságot önmagammal kapcsolatban,amiket eddig tudtam ám, csak nem sejtettem.

Ági tréning vezető társa, bizonyos Évi még sosenem látott engem. Aztán amikor az első öt percben még mindenki kávézott, meg ismerkedett, hallom ám, hogy a hátam mögött évi imígyen szóla Ágihoz: "Te. Szerintem Luca lesz a csoport Sárija".

Miközben gőze sem volt arról, hogy Sári nővérét tisztelheti becstelen személyemben.

Így hát megtudtam: sokkal jobban hasonlíthatok Sackerre, mint ahogy azt eddig hittem.

Aztán volt egy olyan játék, hogy két szék között van a híd. párban nyomtuk, egy őr és egy valaki, aki át akart jutni a hídon. Az őr feladata az volt, hogy ne engedje át a másikat, a másik feladata asszem nyilvánvaló :). Utolsó voltam és nagyon szar volt látni, ahogy a népek könyörögtek, kuncsorogtak, az őr meg fensőbbségesen jól nem engedte át őket. Amikor én sorra kerültem, mindenkit és önmagamat is megleptem azzal, hogy nem bírtam bele menni egy ilyen alárendelt viszonyba, így beszélni nem volt szabad, de elmutogattam az őrnek, hogy játszuk le kő-papír -ollóval. Ez legalább egyenrangú balhé. Ellenben nagy rohadék voltam, amikor őrt játszottam.

Végül megtudtam, hogy a csoport azt szereti bennem, hogy:

- kimondom és vállalom a véleményem

- ha nem tudom hagyományos módon megvédeni az álláspontomat , igazán egyedi és meglepő szemléltető eszközökhöz tudok nyúlni

- ami a szívemen, az a számon

- ősasszony típus vagyok ( a szó vad és rebellis értelmében).ööööööö!!! na hát ez azért izé. szerintem abból gondolták, hogy úgy volt: Kata húgom Osztrákiából haza látogatván nálunk tölt egy estét Gödöllőn. Laci, Virág , Kata és én utaztunk volna Szfvárról Gödöllőre, ámde a tréning cigiszünetében Laci telefonon közölte, hogy Virágot benyúlta az apja hétvégére. Így hát nagy lendülettel visszarobbanván a csoporthoz a következő romantikus monológ hagyta el ajkaimat: "*sszátok meg! Anna az anyjánál, Virág az apjánál, egész este d*ghatnánk Lacival mind' állat, erre megígértük a Kata húgomnak, hogy nálunk alhat!"-szóval szerintem ebből gondoltak ősnősténynek, pedig szerintem ezt simán lefedné a szivemenszámon cucc, nem kéne vérmes amazonná nyilvánítani (főleg, hogy nem vágom le a jobb mellem, hogy jobban tudjak íjjal lőni).

Asszem a következő alkalom - tekintve, hogy ez még csak a hagyma legfelső rétege- még tanulságosabb lesz. (zsepit vigyek h(n)átha).

ui: Kata tudom nem paráztál, de azért közölném: teljesen jó volt, hogy itt voltál, végre mindhárman kialudtuk magunkat és ami késikett, nem múlikott.... :):):)

Három Majom

2012-02-12T21:07:00.000+01:00

Kinez Ágitól jött egy meghívás a Jazzy Pub-ba Pestre Tóth Vera koncertre.

Azzal próbált még több kedvet csinálni, hogy Sári húgomat is befűzte ,aki igent mondott.

Így hát megkérdeztük Kata húgunkat, hogy ha már úgy is készül baba nézőbe Osztrákiából, hát jöjjön most és tartson velünk.

Panni húgunk ez idő tájt Pécsett tartózkodott...majd legközelebb.

Ő kommentelte így a Laci által készített képet a Liszt Ferenc téren:

Anyák, Gyagyák.....

.....azok vagyunk :)

Amikor a győztes kanca a dugájába dől......

2012-02-07T10:52:00.004+01:00

Tegnap este 5 és 8 között gyakorlatilag nem tettem ki a lábam a konyhából. Mivel a kekszes doboz tartalmának házi feltöltésén fáradoztam, Virág sem emelt kifogást, inkább betelepedett hozzám a képességfejlesztő Tappancs újságjával és feladatoztunk, meg olvastunk. És a ténytől, hogy nem a kosaramba hajigált biszbasz bolti kekeszekkel és hülyeségekkel tömöm a családom fejét, hirtelen éreztem magam Földöntúli Földanyának és Vouge magazin Hónap édesanyja cím méltó várományosának ( nemtom van-e ilyen, de lehetne nem?) .

Mikor megérkezett Laci és konstatálta, hogy a harmadik fajta süti számomra fontosabb,mint legyártani egy utódot, leült ő is és Virággal merültek el a Tappancs rejtelmeiben.

Fél füllel hallottam csak meg, hogy éppen az a feladat, hogy szinonimákat keressenek bizonyos szavakra. Virág jó ideje küzdött már a „fenyeget” szó megfelelőjével (azé' kicsit örülök, hogy maga a szó értelmezése is hosszasan zajlott, míg a pozitív értelmű szavakra azonnal vágta a megoldást).

Na, én a kompetens anyuka, gondoltam rávezetem.

- Virág figyi, mutatok valamit!

és aztán rákiabáltam a gyerekemre, hogyha nem csinálja meg a leckét, nem kap édességet

Virág elkerekedő szemekkel nézett rám, majd megkérdeztem:

- na, milyen érzés volt?

- nem jó

- jójó de mit éreztél? örömöt?

- nem.

Végül ezen a mezsgyén haladva, megtaláltuk a fenyeget szóra a az „ijesztget” szinonimát.

- Ez után Virág szemeibe könnyek gyűltek, majd eltört a mécses

És vagy negyed órán keresztül kellett ölelgetnem és magyaráznom neki, hogy anya még véletlenül sem fenyegetne és nagyon szeret és tényleg csak játékból csinálta. Szerencsére megnyugodott, elmagyaráztam neki, hogy én is először vagyok anyuka és nem megy minden pont úgy, ahogy kellene.

Számomra pedig kiderült, hogy:

1. kiváló színész lennék, mert meggyőző az alakításom

2. tényleg nem lennék jó szakember ezzel a megmutat-ósdi dologgal

3. keveset üvöltök a gyerekemmel, mert nagyon meglepődött

4. egy akkora orbitális barom vagyok, hogy az még az Űrből is látszik.

Soha többé nem leszek ekkora állat, ha mégis, lőjetek le.

Virág, bocsi még egyszer.....

Jutyúbdiszkó 2.- most a Gondozóban

2012-02-04T22:04:00.000+01:00

A Csajokat imádom

Az abszint az egy szar pia (mosmá értem mi vágta gallyra a francia művészembereket)

A bor finom volt

de az egész úgy volt igazán kerek, ahogy hazafelé Lacival torkunk szakadtából énekeltük A Battle of Jeriko-t Hugh Laurie előadásában.
Kb 8 szor egymás után :)

Egyálatán nem JÓ segíteni

2012-02-02T10:54:00.003+01:00

Nagyon jó érzés, ha az ember tudatában lehet annak, hogy másoknak szükségük van rá. de számomra van egy határ.

Bevallom, még fiatal felnőttként is elkövettem azt a hibát, hogy kevertem a szezont a fazonnal és ugyan úgy tudtam örülni annak, ha a másiknak saját jogán van szüksége arra, hogy mellette legyek, mint annak, hogyha a másik, akár saját hibája, akár rajta kívül álló okok miatt került kiszolgáltatott helyzetbe és ezért volt szüksége a segítégemre.

Sokat kellett tanulnom magamról, az életről ahhoz, hogy mostmár azt a véleményt valljam: qrvára nem ugyan az a kettő. És látom, hogy sok embernek sem tiszta, hol kezdődik a mezsgyéje annak, hogy "Szüksége van rám, mert ezt AKAR-ja ő is" és a "Szüksége van rám, mert nincs más választása" helyzetnek.

Vannak egészen beteges emberek is, akik kifjezetten vonzzák, keresik azt a lehetőséget, amikor a másik egziszteciálisan, fizikális rászorul a létükre. És totál nem is feltétlenül a rosszindulat kell, hogy vezérelje a másikat, nem feltélenül tudatos reakció: valamiféle perverz örömet érezni akkor, ha a másik , esendő kezét megfogod és segíted. Szerintem ez már megint ilyen önértékelési bibi: a másik elesettségéhez viszonyítani önnön nagyságunkat, a másik elesettségében bízni abban, hogy nem lép ki az életünkből. De nem is kellenek ilyen alantas érzések: elég ha ilyenkor azt érezzük: olyan jó segíteni.

Miközben egy frászkarikát. Ezekben az esetekben egyáltalán nem JÓ érzés segíteni. Rohadtul nem felemelő az 1,7-es vércukorszinttel öntudatlanul fetrengő férjem szájába erőltetni a cukros vizet. Az ember aggódik, segít, mert szereti a másikat. De ez kérem rohadtul nem az én fontosságomat reprezentálja számomra, rohadtul nem érzem, magam ettől hasznosnak. Amit érzek az az aggodalom és a düh. Dühös vagyok, hogy egy felnőtt, erős és alapjáraton kicsattanó férfiembert így kell látnom. És nem azért, mert engem zavar. Hanem mert tudom, hogy ŐT ZAVARJA. És van, aki azt tudja erre mondani: olyan jó érzés ott lenni és segíteni amikor baj van. Az életemben be nem fogja ezt nekem bizonyítani seniki. Hogy ez MIÉRT JÓ ÉRZÉS????

juteszembe: krumpli

2012-02-01T14:49:00.000+01:00

Egy mesterszakács barátomtól tanultam a következőt:
Sült krumplit készíteni úgy, hogy fogod a krumplit, félbe, aztán hosszába elnagyolva felhasábolni (nem szalmakrumplira, 3*2 centi, vagy ahogy sikerül, mint a sima főtt krumplihoz, vagy paprikás krumplihoz).
Ezt szépen bele forrásban lévő sós vízbe.
Félig-meddig megfőzni, az se baj, ha teljesen, csak ne szétesős puhára, inkább maradjon picit nyers a belseje...ugyanis:

mindezek után a lecsöpögtetett krumplit forró olajban aranypirosasra sütni ollé!

Előnye:
- rohadtul finom. kívül ropogos, belől krémesen puha
- nem kell utána sózni, mert a krumpli a sós vízből eleget szívott már magába - egészségesebb
- ha megmarad (ami nálunk kizárt) nem punnyad ehetetlen szárazra, mikróban is újramelegíthető, meg hidegen is finom

Hátránya:
dupla meló

Alias Bridget Jones-ba oltott Boltkóros Terézanyu

2012-02-01T08:35:00.000+01:00

A terv a következő:

- megvárni míg az összes gyerek eléri azt a kort, amikor már nincsenek szorosan a szülői házhoz kötve (uszkve 15 év)

- ez alatt ügyesen letörleszteni a ház hitelt (dettó)

- kiélni az összes kozmopolita hülyeségemet

- bízva abban, hogy ez idő végére az ingatlan piac kiegyensúlyozódik (de ha nem az sem nagy baj)

- fogni az egészet és eladni

- venni egy tanyát a Zisten háta megette a ház árának negyedéből

- felújítani ( hát hol van az megírva, hogy azért, mert valami tanya, nem lehet izléses?) a ház árának másik max negyedéből (ebben már a napelemek és az egyéb környezetbarát energiaellátók is benne vannak) 15 év múlva 12 Ft-ért vesszük majd Kínából a Napkollektorokat.

- ÉLNI. megelédegedve azzal a napi 3-4 tojással, amiből összeütöm a rántottát, annyi kis krumpliágyással, amiből megvan a köret az ebédhez, kecskével nyírni a füvet, majd megtanulni kecsketejből sajtot készíteni (azt a napi 10 dekát ami elfogy) és (majdnem) zéró fogyasztóvá válni. ( ha meg rizst akarok enni, vagy cserekereskedelmbe bonyolódni Kínával, vagy elárasztani a földünk felét vízzel, vagy ezt és még néhány apróságot megvenni a boltban a ház árának másik feléből (amúgy meg jó a krumpli, meg a házi készítésű csigatészta nem? :) )

Így hát mostantól nem veszek semmi feleslegeset, mert arra gyűjtök, hogy a hitelt letudjuk.

Lehet, hogy ma szebbnek látszom egy vadiúj mohazöld kalózcsizmában, DE: 47 évesen ott élve valóban szép is leszek. A tréning gatyómban, gumicsizmámban a férjemmel az oldalamon.

Az egyetlen luxusom egy laptop és a mobil internet kütyü lesz, hogy néha ide tudjak hányni néhány sort, illetve kiguglizhassam a következőket:

- "kecskesajt készítés házilag"

- "a legfinomabb krumpli fajták"

- "rizst cserélek krumplira"

- "hogyap*csábakellnormálisanmegfogniakapát?"

És ezt full komolyan gondolom ám!

(az egyetlen bibi egyenlőre az, hogy bár azt szokták mondani, hogy a korral az ember egyre röghöz kötöttebb lesz , mégis a kamasz lányunk esett kétségbe a gondolattól, hogy eladjuk a házat, miközben nekünk Lacival egyre inkább mehetnékünk van. szeretem ezt a házat,de valószínűleg mind a ketten érezzük, hogy ez -bár otthonná tettük fizikálisan és spirituális értelemben is- még nem AZ OTTHON nem AZ A HÁZ, ami nekünk épült...mondtam Annának, hogy kezdjen el gyűjteni és megveheti :D)

Kutyavilág van kérem szépen

2012-01-31T12:29:00.000+01:00

Még sosem volt kölyök kutyám. Olyan meg főleg, aki bazi nagy testűre fog nőni, tehát vigyázni kell az első egy évben a táplálásával.

Most van. És egyre töbször flessel vissza az az időszak, amikor kölyökemberem volt. Picike.

Anno a zsebem teli volt mindenféle kis gyorssegély bizbaszokkal, ha valahol várni kellett és nem tudtam időben megetetni (babapiskóta meg ezek). Most a zsebemben jutalom falatkák pihennek (amiket Virág gyömöszölt oda, hogy majd osztja Fionának)

Anno válogatott étrendet állítottam össze a babámnak, fokozatosan hozzáadva egy-egy újabb tápanyag csoportot, nem bízva a bébiétel-gyártókban , illetve a pénztárcám kifogyhatatlanságában, magam főzőcskéztem össze, gondosan ügyelve az arányokra a napi betevőt. Most pedig, hatalmas kondérban fő a rizs, a zöldségek, az állati fehérje és a tojáshéjpor.

Anno meg voltam veszve, ha a védőoltások után Virág bágyadtabb volt és úgy kellett visszafogni magam, hogy ne hivogassam ötpercenként a gyerekorvost. Most, az első kötelező védőoltás után, aggódom miért olyan kis lusta Fiona és győzködöm Lacit, hogy hívja fel az állatorvost.

Mielőtt azonban olyanná válnék, aki a gyermekszülés helyett egy kutyára vetíti ki anyai érzéseit szeretném leszögezni, hogy nem lennék hajlandó:

- éjszaka minimum 3 óránként felkelni, hogy egyen

- ha nagyon beteg lenne irreálisan magas összegeket fizetni azért, hogy meggyógyuljon

- megvonni a számtól az utolsó (egyben legfinomabb) falat Milka csokit a kedvéért

- kutyaiskolai szülőikre járni

- pelenkázni

- mosolyogva tűrni, hogy a karomat használja fogzási rágókának

- napi 500 fotóval dokumentálni létezését

-hagyni, hogy a kedvenc magassarkúmban/vel játszon

- megszoptatni (fúúúúúúúúúúúúúúúúúúúj)

ezek marad(t)nak a Virág előjogai.

uff

Hogyaszongya...

2012-01-30T13:09:00.000+01:00

Kifejezetten megtisztelő a tény, hogy nem lehetek tagja egyfajta passzív-agresszív tünetegyüttes által generálódott masszív tömegpszichózisnak.

(számomra van értelme, csak itt volt a helye neki)

Bubble Bobble

2012-01-26T08:35:00.000+01:00

Amire mostanában egyre többször vágyom az az, hogy

ezer éves kazettás commodore 64 "számítógéppel" a TV képernyőn két bot-joystick-kal éjszakába nyúlóan páros Bubble Booble-t játszak a párommal.

És itt a Bubble Bobble pontosan azt a játékot jelenti, amikor két hülye sárkánnyal kell buborékokat köpdösni és egymás elől benyúlni az értékes mindenféléket, egymást segítve zárva buborékba a kis dögöket, amik eközben támadnak, nem pedig valami perverz, KámaSzútra inkompatibilis szexuális tevékenységet.

Pihennem kéne?

Mindeközben a levelesládába érkezett...

2012-01-25T09:30:00.000+01:00

... a szakdogám eredménye (amiről nyervákoltam, hogy tegnap éjfélig kellett leadni). Tegnap 22:43-kor nyomtam a küldés gombra.
Ma pedig megjött az értékelés:

Úgy látszik teher alatt nő a pálma, én pedig hivatalosan is alkalmas vagyok EU-s pályázatok elkészítésére....irónikus, hogy pont ebben a fura helyzetben, amikor mindenfélét hallani az EU-s tagságunk jövőjéről...:) na mindegy. Nekem ez úgyis ahhoz kellett, hogy elkezdhessem az erre épülő projekt menedzserit, menedzselni projekt szinten meg lehet bármit.

Mondjuk a családom életét, amiben nem ártana végre részt vennem nekem is :):):)

Az ANYUKA 2.

2012-01-25T09:19:00.000+01:00

Így csupa nagy betűvel, még mindíg.

Az, hogy miért nem szeretek szülői értekezletre járni mindíg csak akkor jut eszembe, amikor már ott vagyok. Mert nem azt az egy órácskát sajánlom az életemből, dehogy is. Pofavizit, biztos lehetek benne, hogy én írtam le rosszul a farsang időpontját és nem a lányom barátnőinek a szüleit kell utálnom, ha a gyerek egy héttel a valós időpont előtt vikingpacinak öltözve megy torna órára.

Az a baj, hogy túl ritkán van szülői értekezlet. Ezért kimegy a fejemből, hogy ha megyek, tutira puffogó viperaként jövök ki onnan, mert már megint felqrt agyilag az ANYUKA, így csupa nagybetűvel. ANYUKA minden osztályban van egy. Korábban már meséltem a fajtájáról: az ő gyerekei mindig tökéletesen viselkednek, bio lisztből készített sógyurmával játszanak, ANYUKA az, aki az összes osztálykiránduláson ott van, azonnal összetegeződik a tanári karral, mindenről határozott véleménye van, amit a tanárok kérése ellenére sosem a szülői értekezlet végén fejt ki, hanem közbeszól és aztán fél órás kitérőt tetet mindenkivel valami totál más téma irányába. Lebaltázza a szülőket a lábukról, ha sokalják, hogy nekik kell beleadni 10ezer forintot az iskola felújításába.ANYUKA gyerekei az összes létező szakkörre be vannak iratva és előbb tanulnak meg angolul,mint magyarul....

A gyerekek megkapták a félévi bizijüket. Az új rend szerint nem kapnak jegyet, hanem szöveges értékelést, minden tantárgyhoz felsorolva a teljesítmény tényezők és a megfelelő rész aláhúzva. Első szülőin, mi az érdemjegyek világában szocializálódott szülők megszavaztuk, hogy a tanárnő zárójelben írjon már oda egy érdem jegyet is, hogy nagyjából be tudjuk lőni, hogy az adott szöveges értékelés vajon mit takar számszerűsítve.Megszavaztuk MI a szülők (ANYUKA is ott volt). Na most valószínűleg ANYUKA kislányának is becsúszott egy 4-es (valószínűleg testnevelésből). ANYUKA pedig felszólalt és sírós hangon kikérte magának az alábbiakat:

- hát mi az, hogy jegyeket is írtak be? mikor és ki döntötte ezt el?

- miért van szükség a jegyekre, csak azt érik el vele, hogy a gyerekeket beskatulyázzák

- és ha jegyeket adnak, a gyerekek majd hasonlítgatják magukat egymáshoz és ez mennyire rossz hatással van rájuk nézve

- az egész jegyes osztályzási rendszer úgy ahogy van káros a gyerekek mentálhigénés állapotára

- és a jegyek nem mutatnak fejlődést, nem adnak hű tükröt

- és miért nem írnak dolgozatokat, vagy írnak miért nem tudunk róla mi szülők?

- és a jövőben a dolgozatokra se jegyet, hanem százalékot írjon a tanár, lehetőleg megmagyarázva, hogy ha valami nem 100%, akkor miért nem 100%? (írásban a dolgozaton)

- a tanári kar igenis figyelje, hogyha egy gyerek a szokásos 100% helyett 70%-ot produkál és azonnal jelezze a szülőnek (írásban a tájékoztató füzetben)

Biztos egyébként én is látens ANYUKA vagyok mert nem bírtam ki, hogy ne szóljak neki hogy:

- a jegyes dolgot mi szavaztuk meg az első szülőin

- szerintem igenis mutatja fejlődést, ha valami nem konstans 4-es, hanem mondjuk egyszer csak 5-ös

- érdekes: az én lányom mindig elmeséli, ha dolgozatot írtak, haza is hozza, meg is mutatja

- szerintem ne csináljunk a tanárokból titkárnőt, ha megegyezünk a százalékos teljesítmény értékelésben, akkor se kelljen már regényt írniuk, mert a fogadó óra arra van, hogy azt a szülőt, akit érdekel a a gyerek nem totál kiváló teljesítményének oka, menjen be és kérdezze meg.

És amit nem mondtam ki hangosan de gondoltam és most totál bezzeg -nek fogok tűnni :

Édesanyám az én gyerekem nagy ívben leszarta a jegyes értékelést, mert fel sem olvastam neki. Ellenben kiváncsian meghallgatta a szöveges értékelést és nem hinném, hogy nagyon megviselte a tény, hogy a labdaérzéke: bizonytalan, hanem kiment az apjával focizni az udvarra. Én magam is nagy ívben leszarom, ha nem kapok heti visszajelzést a gyerekem fejlődéséről. Ugyanis naponta ezer meg egy módon látom: amikor megírja nekem a bevásárló listát, amikor mesét olvas nekem, amikor a boltban összead-kivon. Látom, hogy fejlődött, mert 1 hónapja még nem tudott folyékonyan olvasni. Most menejek be azért a tanárhoz, hogy megtudjam amit amúgy is tudok, hiszen FIGYELEK arra a kölökre és LÁTOM, hogy fejlődik.

A gyerekek meg nem egymást vagy magukat skatulyázzák be kisanyám, nem is a tanárok, hanem TE b-meg a teljesítménykényszereddel, amikor komolyan veszel egy testnevelés 4-est, amikor hasonlítgatod a lányodat azokhoz, akik 5-öst kaptak. Az előítéleteket Te gyártod, nem a tanári kar és nem is a gyerekek..... És biztos vagyok abban, hogyha hagynád a friss elsős gyerekedet akklimatizálódni az óvódai követelmény rendszernél némileg szigorúbb oktatási intézményhez, hogy nyugodtan beleszokjon, ne kelljen görcsölnie a komplexusos anyukája miatt, ha nem küldenéd a 7 éves gyerekedet atomfizika szakkörre atomot hasítani, utána majorett edzésre és még a nap végén belső mongol nyelvjárásokat tanulni, akkor talán lenne ideje és ereje veled BESZÉLGETNI, tudna neked MESÉLNI és TUDNÁD Te is, hogy a gyereked egy okos, ügyes tehetséges kislány, aki miatt nem kell aggódnod....

És eszembe jut egy barátnőm aki óvónőként egyszer azt mondta: nem a gyerekek azok aki fárasztóak és megterhelők szakmája kapcsán, hanem a HÜLYE SZÜLŐK.

ehhh.

:)

2012-01-23T20:23:00.000+01:00

Jelentem: Fiona O'Gre 10 perc alatt megtanult leülni.
Mármint utasításra, mert magától eddig is tudott :)
Okos, mint a Nap.
(ezt tőlem örökölte :D)

az évszázad (ha nem az évezred) legnagyobb csúsztatása

2012-01-23T09:05:00.003+01:00

Tisztelt Tudományos Érdeklődő Olvasóim!

Kutatásaim eredményeképpen fény derült az évszázad (ha nem az évezred) legnagyobb csúsztatására.

Új rekordot jegyezhet a Guiness.

Tárgyi bizonyítékok egyenlőre nincsenek, de fültanúk igazolhatják, hogy a következő mondat valóságban és szó szerint elhagzott LFLuca (32) gödöllői kiskorú szájából:

„ Azért nem futok rendszeresen,mert nincs Mp3- lejátszóm”

Tekintve, hogy a fent nevezett anno úgy futotta a Dréher –Maratont, hogy még a CD lejátszók is épp hogy piacra kerültek, minden kétséget kizáróan bizonyítást nyert disszertációm első mondata mely szerint: ez bizony az évszázad (ha nem az évezred) legnagyobb csúsztatása.

Ezen felül laboratóriumi vizsgálatok nélkül kijelenthető az is, hogy a fent nevezett egy Lusta Disznó, akitől a továbbiakban mi, a Magyar Áltudományos Kamara Tagjai nem fogadunk el sem előre megfontolt szándékkal, sem random-módon elkövetett hisztit melyben sűrűn van együtt emlegetve a „nagy”, a „segg” és a „plötty” szavak.

Szívesen, máskor is,

Lujza Curie

öröm a háznál

2012-01-22T21:02:00.001+01:00

Név: Fiona
Nem: szuka
kor: 11 hét
származási hely: Ajka
anyja: ír farkas
apja: öööö valószínűleg a szomszédék német juhásza
beilleszkedési sebesség: fény
beilleszkedési idő: 3 perc
egyéb: medve

gazdája: MI :))))

Már most nagyobb, mint Bodri....emmán KUTYA-méret lesz :))))

Rejtett Képességek

2012-01-20T09:12:00.000+01:00

Gyerekek a f*sz kivan. De jó rételemben...alapvetően. Nyakig a tavalyi év lezárásában, szemöldökig az idei év megtervezésében baromi nagy a hajtás.

Ami alapvetően tök jó, mert imádom a pörgést.

Ráadásul egy csomó, eddig előttem is rejtve lappangó szuper képességemet ismertem meg személyesen úgy int:

1. képes vagyok gyorsan és hatékonyan priorizálni. na nem abban az értelemben, hogy megigyak egy kávét, vagy megcsináljam azt a kimutatást, esetleg bekapjak egy falatot vagy megcsináljam a gyorsjelentést? Hanem így: a kávé és az ebéd BIZTOSAN kimarad, de akkor most azzal kezdjem ami tegnapra kell, vagy azzal, ami tegnapra?

2. képes vagyok két szemmel két különböző szerződést olvasni, megtalálni benne ami nem oké közben a kezemmel e-mailt írni erről

3. képes vagyok úgy szexelni, hogy közben nem adathalmazok cikáznak át a fejemen ( minden egyéb tevékenységemre ez az állítás hamis)

4. a suliban beadandó anyag esettanulmányában kiszúrni, hogy hibás és ez alapján senki nem fogja tudni megcsinálni normálisan a feladatot.

5. úgy nézni és bólogatni, mintha figyelnék....

6. ide hányni pár mondatot 3 perc alatt (1,5 perc letelt, sietnem kéne)

Mindezzel párhuzamosan az ad hoc önismereti tréningen az alábbi hiányosságaimmal szembesültem:

1. ha dolgozom, képtelen vagyok a fiatalságomat megörző manőverekre: ha az ember elemez és értelmez, akkor is ráncolja a homlokát, ha a telefonjába 5 perces időközönként be van állítva a figyelmeztetés, hogy ne tegye

2. nem tudok nem bele pofázni mindenbe. azaz: ha valami hiányosságot találok, vagy más munkája kapcsán eszembe jut valami, nem, hogy kussolnék és a magam dolgával törödnék, de bizony mondom. És mivel elég sokszor lett igazam, nem túl nagy a népszerűségem ...asszem...ugyanis...

3....nem bírok érdemben kommunikálni másokkal. Tehát ha nem is utálnak sem fogom megtudni, mert nem állok szóba szinte senkivel. Ez a nézős-bólogatós dolog ugyanis bukta, ha valaki visszakérdez.

4. képtelen vagyok megírni a szakdogámat. 3 oldal hiányzik én meg halogatok. Január 24 a határidő.

5. nem bírok ehhez a bejegyzéshez képet keresni és csatolni. 3 perce és 23 másodperce írok, ennyi volt.

Majd jövök :)))))

vagy mégsem?

2012-01-13T07:22:00.000+01:00

... nem túl pihentető, ha az embernek jóval a munkaidő kezdete előtt be kell mennie a munkahelyére, hogy elkészítsen pár munkát, ami másoknak a munkaidő kezdetére kell.
Megvan azonban a bája is: totál csendes,nyugalmas elektromos szennyezéssel alig átitatott légkörben, valahogy a munka is gyorsabban halad.
És annyivel izgalmasabb nézni, ahogy virrad, olyan szép az ég.
Kár, hogy munkaidő előtt nem tudom egyik kollégától sem elkunyerálni a fényképezőgépét, hogy ezt a mordori látványt megörökíthessem.
Mindamellett egy művész ismerősöm pl azért nem hord magával fényképezőgépet, mert szerinte amikor valami olyan pillanatot él át az ember, amit érdemes lenne megörökíteni, maga a pillanat varázsa vész el azáltal, hogy az ember figyelme megoszlik.
Mondjuk ha nem értenék egyet vele sem tudnék mit tenni kollégák hiányában.Inkább nézem még kicsit az eget, aztán befejezem a munkát ami másoknak már a munkaidő elején kelleni fog, haladósan a csöndebn, mert ilyenkor gyorsabban készül el a tennivaló. Csendben, nyugalombán bár...
...hozzáteszem ha az embernek jóval munkaidő kezdete előtt kell, hogy beérjen a munkahelyére, az bizony: nem túl pihentető.....

Nem haza beszélek de...

2012-01-12T15:48:00.000+01:00

...ha tilos rágyújtani olyan gépjárműben, amiben kiskorú is ül és Anna lányunk 17 évesen jogsit szerez, majd rágyújt az autóban, akkor mi van?

(megjegyzés: a korábbi függedelmeihez tartozó függőség: mindent kianalizálni, paradoxonokat keresni és azokat kimazsolázni.)

Függedelmek

2012-01-12T10:55:00.000+01:00

Néztem, ahogy Anna pityereg, mert eltört egy számára kedves emléket képviselő tányér.

És eszembe jutott, hogy néha már beteges, hogy mennyire nem függök dolgoktól.

Nem tudok kötődni a tárgyaimhoz. Napok óta gondolkodom és nem tudtam olyasmire rámutatni, amit ne adnék oda másvalakinek, ha kéri, vagy megviselne, ha tönkre menne. És mivel tényleg nincs tabu, csak reménykedem abban, hogy a jeggyűrűmre senkinek sem fáj a foga.

Aztán az evilági élet. Egy csomó haláleset történt körülöttem állati és emberi szinten és hátborzongató mennyire természetesnek vettem és nem viselt meg. és keresem magamban a feszkót, a veszteség érzetet ha a saját egyszer bekövetkező halálomra gondolok és nem találok semmit.

Kapcsolatok. Nem tudom minek kéne ahhoz történnie, hogy maradásra akarjak bírni valakit, aki távozni akar az életemből. Vagy, hogy befossak attól, hogy egyedül maradok abban az értelemben, hogy a négy fal között nem vár senki. Persze jó,hogy vár, amíg mindenkinek jó, hogy egy azon helyrajzi számhoz kötődünk.

Most vagy kőszívű ribanc vagyok, vagy én nemtom.

Persze álszentség lenne állítani, hogy nem függök semmitől:

Pl máris, hogy Önnön túlpörgött szabadságvágyam függője vagyok.Marha nagy szerencsém, hogy akinek a legtöbbet tudnék ártani vele, vagy családtag,aki már megszokta, vagy barát, aki ezzel együtt a barátom, vagy a férjem aki ~~valószínűleg settenkedik valamiben~~ az ÜBERBÉBIM, mert előbb veszi észre a hiány jeleit és maximálisan terel afelé, hogy megmaradjak Önmagamnak. Ugyanis ha nincs meg a terem, már hiányzik.

Mint pl a nikotin.Egy vegyi anyag rabszolgája vagyok többek között.

És itt van, hogy miért nem telepítettem fel stratégiai játékokat a gépünkre(Warcraft, Düne stb). Mert nagyon bele tudok hevülni abba, hogy egyszerre figyeljem a nyersanyag kitermelést, verjem vissza a bázisomat érő támadásokat és fegyverezzek fel elég Elfet, vagy katonát, hogy az ellenség bányáit berobbantsam és gazdaságilag lehetetlenné téve az ő fegyverkezését rámérjem a végső csapást. Amikor nem volt gyerekem, volt, hogy 36 órán át csak az alapvető fiziológiás szükségleteimet elégítettem ki, az alvás kivételével. És tudom, hogy most sem lenne másképp.

Na ennyi. Veletek mizu? :)

Tamara 2. a legütősebb

2012-01-10T13:31:00.001+01:00

Azér' pár órásan ezt így ide nekünk :))))
kedvenc unokahúgom lesz úgy érzem :)))))

Tamara

2012-01-09T09:38:00.000+01:00

Jajj úgy élvezem, hogy ennyien vagyunk! :))))) élőben ezerszer pofásabb még ennél is a kishölgy. Tudom, mer' láttam :)

Majd én megmutatom

2012-01-09T09:29:00.001+01:00

És amikor harmadjára történik az, hogy átkapcsolok arra a személyre akiről beszélek, Ági a szakember megkérdezte, ha ilyen szenzibilis vagyok más emberekkel kapcsolatban miért nem akarok én is szakember lenni?

És akkor végre kijött belőlem, ami évek óta foglalkoztat és nem tudtam a mélyére ásni. És csillogott a szemem és bizseregtem az AHHÁ!-élménytől. Nem leszek szakmber. Sem pszichológus, sem kineziológus, sem egyéb olyas valaki, akinek "papírja van" arról, hogy másoknak segítsen.

És azt is tudom már végre, hogy miért: -Ági! én nem tudnék így ülni valami szobában és pofázni másokkal a problémáik megoldásáról énénén ezeket a dolgokat: MEG IS SZOKTAM MUTATNI!

Ha egy barátom siránkozik, hogy unalmas az élete, már ragadom is karon és viszem a kalandokba, ha a gyerekem nem tudja hogyan kell szélforgót készíteni, már szedem is elő a papírt és az ollót, ha a kollégám nem boldogul az excel-táblázattal: már pattanok is oda és kapom ki az egeret a kezéből és így tovább.

Emellett ahogy már rávilágítottak, imádok én lenni az Ördög ügyvédje. Nem mindig az a fontos, hogy a helyes döntésre világítsak rá, hanem az, hogy a másfajta döntést is felvillantsam. Hiába gondolnám, hogy a hozzám fordulónak az lenne a megfelelő, amit ő maga is felvázol, tutira nem bírnám ki, hogy ne mutassam meg a másik oldalt is: dafke.

Ez kicsit olyan Felforgató hozzáállás - már megint- de ha egyszer én ilyen vagyok. Berongyolni úgy, hogy pontosan tudom, ismerem a szerepemet, megmutatni, magammal ragadni másokat és nem csak elmesélni milyen éjszaka a sátorban békakuruttyolás háttérzajában szerelmeskedni, hanem megtenni. És bevallom korábban volt, hogy valakivel csak azért tettem ilyesmit, mert meg akartam neki mutatni, hogy ilyen is létezhet és egyértelművé tettem még időben, hogy ez mindössze az út volt, amire remélem mással majd bátran rálép.

Lucaként ezt megtehetem. Ha nem is büntetlenül, de megtehetem. Nyilván egy ilyen megmutatom milyen a természetben szerelmeskedni -dolog már a házasságomba kerülne, ha nem Lacival tenném meg, no meg nem is vágyom rá. De ha akarnám, megtehetném.

"Dr." Lucaként ez már ennél sokkalta nagyobb felelőséggel és ezáltal kötöttséggel járna. És nem csak a szexualitás szintjén lenne romboló, ha Megmutató - ember szeretnék lenni. Egy szakembert túl sok minden köt ahhoz, hogy ne csak úgy karon ragadja a páciensét és kiszaladjon vele a Vidámparkba hullámvasútazni.Módszerek vannak, fokozatosság van, megelőlegezett bizalom van, ami törékeny.

Egy szakmebernek meg kell győznie a páciensét, hogy ragadjon karon valakit, vagy csak fogja magát és szaladjon ki a Vidámparkba hullámvasútazni. Mert őhozzá már nem barátként, haverként fordulnak, hanem szakemberként. A Tudás hatalmával pedig nem lehet visszaélni.

És én abba azt hiszem, belehülyülnék.......nekem nem kell feltétlenül, hogy bízzanak bennem előre...utólag kiérdemelve sokkal édesebb az íze...:)

Ági pedig mosolyogva hátradőlt és közölte: na ez látod végre TE vagy :)

Ötszörös

2012-01-06T20:17:00.000+01:00

Jelentem: tegnap 18:12 perctől ötszörös nagynéni vagyok.
Nem is rossz egy 32 éves tyúktól.
Édesanyám ezúton 6-szoros nagymama (plusz két mostoha unoka).
Nem is rossz egy 51 éves tyúktól. (bocsanyu...töröljem? :)))

Képek majd később.

Tomi, Virág, András, Bea, Iván, és tegnap Tamara.

Már nem azért de azon felül, hogy a nemek aránya kiegyenlítődött, meglehetősen jól összeraktuk a párokat unokafronton.

Kata húgom fiaihoz megalkottuk a megfelelő lány-hibrideket. Az utolsó kettőt az orosz megszállás emlékére :))))))

Juteszembe:KATA BANYEK!!! Ti még éltek ott messzi osztrákiába vagy mivanmár?

Gardrób-land-i filozofiák

2012-01-06T11:57:00.000+01:00

1. Tartózkodjak már a kék szín bárminemű viselésétől végre! Bármennyire is szeretem, vegyem már tudomásul, hogy bárhogy próbálom kijátszani a rendszert, a kék szín túl hideg a természetes színeimhez.
2. ne tároljak már 10 hosszú nadrágot a szekrényben, ha egy évben 3 szor veszek föl hosszú nadrágot. Magas vagyok, vékony vagyok csak a mérethibás darabok érnek egyben boka alá és passzosak derékban is.
3. akkor már viseljem a csizmákhoz való térnadrágjaimat, sőt! shortjaimat. Szexisebb is
4. by the way: amióta megkaptam 17 évesen életem első műbőr, sliccelt miniszoknyáját a nagynénémtől imádom a nőcis, dögös cuccokat..akkor miért veszem meg az ikszedik térd alá érő szoknyámat, nyakig érő felsőmet?
5. redukáljam a meghökkentő, polgárpukkasztó szabások és minták számát a jelenlegi tizedére. Helyette örüljek az egyszínűség egyszerű nagyszerűségének
6.redukáljam a konzervatív full irodista biznisz cuccokat a tizedére. mélyedjek el abban: mi is az a biznisz kezsüöl :)))))))
7. ha bele szeretek egy színbe, ne vegyek belőle 10 különböző ruhadarabot, ha beleszeretek egy fazonba ne vegyek belőle 10 különböző színt (kék-re ez fokozottan vonatkozik)
8. a Föld-lánya vagyok: élénk, harsogó színek személyemnél csak a feketéhez mennek, ami hovatovább önmagában totál sápasztana.....
folyt köv......

Kegyetlen gardrób-szanálás következik......azt hiszem

Így lettem ex...

2012-01-05T09:10:00.002+01:00

...nő

...alkalmazott

...barátnő

...balek

....

jópárszor

Hiszem, hogy az emberi kapcsolatok, találkozások minőségüktől függetlenül mind azt a célt szolgálják, hogy tanítványok és mesterek legyünk egyben. (nagyon ritkán, de megadatnak azok a kapcsolatok, ahol felek már nem tanulni kerültek össze, hanem élvezni egymás társaságát) Hosszabb- rövidebb ideig persze mindíg utólag derül ki, hogy a végtelennek hitt utazásra szóló jegyünk szakasz-jegy volt, önszántunkból, vagy kényszerből végül búcsút intünk a szerelmünknek, főnökünknek, barátnak hitt emberi lényeknek, vagy a szívünk ereit szipolyozó energia-vámpíroknak.

Persze nem lehet mindíg ,mindenkivel örökké ott lenni. Tudom, hogy a lányom kezét is el kell engednem egyszer, de ettől még nem szűnök meg az anyjának lenni. Nem dobnak ki a hajóról egy lakatlan szigetre kisemmizve, csak szerényebb kabint kapok. Ezzel nincsen baj. Ettől még az emberi méltóság, az adok-kapok egyensúlya megmarad. Szó sincs arról, hogy a világon mindenkit én irányítsak és akit nem, az b*sszon egyedül...de....

..ahogy az ember tapasztal, bölcsebbé is válik. Már ha levonja a tanulságokat, észre veszi, hogy ami megtörtént, az nem először történt meg, kapirgálja a miértek felületét, majd a mélyére ás.

Ekkor már eljut oda, hogy bizonyos utazások kezdetekor még ha fel is száll a szerelvényre, már legalább hallja a fülében vijjogó szirénékát és legalább érzi, hogy nem kéne, még ha meg is teszi azt, amiről persze bebizonyosodik, hogy tényleg nem kellett volna...de...

...végül el juthat oda is, hogy tudja, adott helyzetben ő csak kísérője lehet a másiknak, nem egyenrangú fél, bármennyire is izgalmas lehet elindulni, a megérkezés biztosan nélküle zajlik majd le. Sokszor szomorú, szívbe markoló tud lenni, amikor az ember látja a terített asztalt, mégsem ül le oda, ha nem hívta meg mindenki, aki már ott ül.Sőt, még ha hívják sem teszi le a fenekét a felkínált székre.

"Szikra" - így nevezett egyszer egy barátom, amikor épp csak megzöttyent a vagon és én már a peronon találtam magam, hogy mással menjen tovább aki mellé szegődtem volna.

Vannak már helyzetek, amikor meg sem kell gondolnom, hogy vajon ebben a helyzetben is szikra lennék-e? Mert tudom, hogy igen. És a másik batyuját elnézve , anélkül ismerem a tartalmát, hogy bele néznék közelebbről. És nem akarok szikra lenni.

Mert nem vagyok szikra. Lobogó tűz vagyok és melegíteni vágyom utastársaimat, nem pedig azzá válni, aki meglöki a szekeret és végül ott marad kifosztva, meggyötörten.

Az élet nem egy televíziós játék. Nem mindíg kísérik különböző hangjelzések a "jó" és "kevésbé előnyös" döntéseinket. Ha elhangzik a "nem" és nem kíséri "halleluja-kórus" olyan vonzó lenne nekiiramodni és mégis felcsimpaszkodni a vonatra. De ahogy Laci szokta mondani: "aki egyszer már vette a kabátját, az menjen is...különben bemelegszik..." és rárohad az egész....

Ma egy éve, az én hibám volt :)

2012-01-04T08:19:00.005+01:00

http://izgaga-biomasszak.blogspot.com/2011/01/az-en-hibam-volt.html

és ezzel kimerítettük a Dr House sorozatban elhangzottakat, mely szerint minnél pucosabb egy lánykérés, minél nagyobb feneket kerítenek neki, annál kevesebb a mögöttes tartalom.

persze csak a forgatókönyv-írók szerint :)))))

Vége lett, elkezdődött....

2012-01-03T12:07:00.001+01:00

Idén az ünnepekre csak egy dolgot fogok kérni, az pedig az lesz, hogy december 23-án utazzunk el szűk családostul és csak január 1-én jöjjünk haza.

Ne értsetek félre: szeretem én a családomat a régit is meg az újat is, meg nyilván a karácsonyt töltse minden gyerekünk egy kicsit a másik szülővel is, meg miegyéb, de kérdem én: mi olyat teszünk az ajándékozáson és a gyomorrontásig zabáláson kívül érdemben, amit ne tennénk meg amúgy is az év többi részében: ha időnk van, megyünk.Mindenkihez.Mert a kedv az sosem hiányzik.

Az ünnepek alatt viszont annyira nincs időnk, hogy már kedvünk se sok és mindenhol elhullajtom egy darabkámat, amit aztán az ünnepek után szedegetek össze.

Szóval, megvan mire gyűjtsek idén....

A teendőket még tetézte, hogy Virág egyik aranyhala, Anna egyik papagája és hűséges Zizi kutyánk már az örök vadászmezőkön idegelik egymást. Röpke két hét leforgása alatt. Kaptak a gyerekeink elengedésből leckét rendesen és becsületükre legyen mondva, állták a sarat.

Sári húgom minden órás a legifjabb unokahúgommal, őmiatta is izgulunk, Zizikénk olyan sokkos állapotba került elszenderülése előtt, hogy átharapta Laci kezét, szóval tudnék miről panaszkodni, de bízom benne, hogy az előttünk álló év ennél már csak jobb lehet. Pl Tamara végre előbújik a húgom pocakjából...:)

Persze van 2011 Viva és Fuck lista is, a lényegre szorítkozván talán ennyi:

Fuck-2011

3. helyen: az év eleji baleset

2. helyen: Kórház Virággal

1. helyen: a kiválóan teljesítő Svájci Frank zárta az évet

Viva - 2011:

3. helyen: a lányaink lelki stabilitása

2. helyen: az új munkaköröm és sikerélményeim

and the winner is: az esküvőnk...abszolút...mi más? :))))))

Hallkan jegyzem meg, hogy idén nem voltak számottevőek: a körülöttünk élő elcseszett emberek dolgunkat megneheztíeni kívánó k*cs*gösk*dései, mély lelki sebek, feldolgozandó információk és egyéb nyalánkságok. Ha jobban belegondolok, minden kisebb nehézség ellenére, végre ez egy olyan év volt, ahol nem éreztem embertpróbálónak amit a gép dobott. Ez már önmagában is f*szaság, fél egészség :)

Amit ezúton is köszönök mindenkinek, akinek része volt benne :)

Lukrécia és Szerénke

2012-01-02T09:24:00.000+01:00

Lacin nem volt Frakk......

Picasso

2011-12-30T15:20:00.000+01:00

Amióta elvált nagyszülők, szülők és gyermekek szövevényes hálózatát sikerült kiépítenünk Lacival, nálunk az év minden napja karácsony, kivéve a karácsony, mert az egy logisztikai überbravúr, hogy mindenki mindenhova eljusson és még így sem....
Hazaértünk épségben, ajándékokkal gazdagodva (és iggenn lett Pöttöm boltkóros, meg 7 pár hari meg egy hiperszuper ötlet és kivitelezés a sok pár hari, öv, sál, kendő átláható, kultúrált tárolására.). Virág imádja az aranyhalait "Zabáló"-t és "Ficánkát"...ööö...ő adta nekik a nevet sorry én pedig teljesen totálisan odavagyok az én karácsonyi ajándékomért (szintén Lacitól) akit Picasso névre kereszteltem. Kis csudiságos Harcoshal, így egyenklőre egymagában éldegél, de nagyon kíváncsi, szociális jószág. Bíborpiros és indigókék.

Közben a konyhában fő a seszínű kardigánom barackvirágszín Colombusban és lassan nekifogok a szilveszteri menünek.

ööö... csapongok. Majd írok. De lehet, hogy az egyszerűség kedvéért: inkább nem írok. Legalábbis karácsonyról többet :)

Pár fotó (nálunk, anyunál és Edelényben):

Amit kevesen tudnak Dr. House-ról :)

2011-12-19T20:53:00.000+01:00

Általánosítok

2011-12-19T17:50:00.000+01:00

A sokadik érfelvágásig húzódó önsorsrontásba csapó "holrontottamel"-elekkel fűszerezett, "depedigén annyi mindent megtettem"-ekbe csomagolt könnyes barátnői csevej után a következő kijelentésekkel élnék:

Egy párkapcsolatban a Nők hajlamosak elkövetni azt a hibát, hogy bizonyos igényeiket, potenciális örömforrásaikat, esetleges határ-rendezős területi igényüket az után nyújtják be a másik fél részére, hogy a propaganda időszakban már gondosan elhitették velük, hogy alapvetően igénytelen szexgépek, akiket a férfi puszta léte is kielégítő boldogsággal tölt el.

Azt is hozzátenném, hogy a férfiak általában értenek az egyenes szóból, nem kell a szájukba rágni főleg azt, ami jó, így viszonylag rövid idő alatt képesek elhinni és elfogadni a tényt, hogy a párjuk valóban mindenben hozzájuk idomult, születésétől fogva, eredendően arra rendeltetett lény, hogy nekik passzívan jó legyen.

A baj csak az, hogy a legtöbb ember nem szereti a változást. Pláne azt, ami számára kényelmetlenségekkel járhat. Így aztán ölég nehéz - és lássuk be sokszor igazságtalan - megmozdulás egyes Nőtársaim részéről az után jelezni a létezésük adta jogaikat, miután deklaráltan lemondtak róla.Mert milyen alapon lennénk ennyire következetlenek ugye....

Egy szó mint száz: aki egy kanál kristálycukor módjára olvad fel a kezdetek kezdetén a másikban, hogy így édesítse meg a mindennapjait, az ne csodálkozzon, ha utána nehezen fog újra kikristályosodni szuverén önmagának.

Na jónapot...őszinte tisztelettel a kivételeknek...:)

Kozmikus Egyensúly

2011-12-15T12:46:00.000+01:00

Nem szép történet és nem örülök neki, de tanulságos.

Egy ismerősöm és köztem történt adásvételi szerződés kötése a téma: a dolog úgy nézett ki, hogy elvileg ennek a szerződésnek nem is kellett volna létrejönnie, mert jogilag a "járandóságomat" vettem volna meg. Nem jogi, hanem józan paraszti értelemben volt egy nem kis összeg, amit mégis korrektnek tartottam kifizetni. És végül volt egy álláspont, a másik félé, ami annak az összegnek a duplájáról szólt.

Sokáig ment a huzavona, egyre csúnyábbá kezdett válni, amikor azt mondtam Lacinak: nem érdekel, unom ezt a sárdobálást.

legyen annyi amennyi, ha az a pénz jogtalanul lett a másiké, azt az élet vissza fogja rajta szedni. Ha pedig nekünk járt volna, azaz nem kellett volna kifizetnünk,akkor mi is vissza fogjuk kapni.

Nagyon -nagyon hiszek abban, hogy az Élet/Isten/Univerzum - kinek mi - igazságos, még ha nem is érjük fel ésszel a miérteket.

Idén az esküvőnk nászajándék bevétele hozzávetőleg annyi pénz volt, mint amit szerintem már a korrektségen felül fizettünk ki.

A másik fél sajnos munka fronton két szék között a pad alatt, ráadásul a másik kenyérkereső is munkanélküli lett a családjában.

Nem kárörvendek. Szomorú vagyok, mert ott is élnek kiskorúak, a helyzetük nehéz és amiben tudok, segítek (pl. a vételár havi részleteit elkezdtem duplán fizetni ameddig lehetőségeim engedik).

Csak elmeséltem, leírtam. És nem felejtem el, hogy az Élet bármikor találhat olyan kompenzálni valót a tetteimben, amivel majd én fogok szívni, mert megérdemlem.

Köszönettel tartozom Odafentre azért, hogy megadták a lehetőségét annak, hogy felismerjem a helyzeteket, amiket azért kapok, mert rászolgáltam/kiérdemeltem.

És remélem hamarosan a másik fél is feloldozást nyer........

Karácsonyi HAL-ál

2011-12-15T10:04:00.003+01:00

Úúúú megint nem leszek népszerű, de az vesse rám az első követ, aki életében mindig mindent hajlandó volt jóízűen elfogyasztani.

Ezennel bevallom Nektek, hogy többek között a hal és egyéb tengeriherkenytű -féléket egyszerűen nem bírom megenni. Anyukám régesrégi barátnője volt ezzel hasonlóképpen, azzal a különbséggel, hogy ő ránézni sem tudott a halfélékre, gyakorlatilag öklendezni kezdett egy sima halfilé látványától is.

Én nem vagyok ennyire hal-fasiszta, állítólag baromi finomra el tudom készíteni az efféléket, nem tudom, elhiszem és elfogadom a tényt, hogy a tegnapi rántott hal kupacot Laci gyakrolatilag egy ültő helyében elfogyasztotta.

Karácsonyi menüből azonban nem semmiképpen sem hiányozhat a hal. (persze ki mondja meg, hogy mi lehet karácsonyi menü, de nekem pl. a családom tutira). Minden évben zúzós kutatómunát végzek ezügyben az ilyenolyan gasztro weboldalakon, de nem vagyok könnyű helyzetben , mert a végterméknek bírnia kell az alább felsoroltak mindegyikével:

1. nem lehet rántott hal, mert azt kapnak hétköznap is, uncsi

2. nem lehet egész halból, mert attól én tutira elhányom magam-legalább ne nézzen ki úgy, mint egy hal, ha már hal

3. nem lehet lazaccal töltött cápauszony, mert csóróság van

4. nem lehet köze semmiféle gyümölcshöz/egzotikus biszbasz fűszerhez, mert Laci meg attól bír okádni (biztos megkóstolná a kedvemért, de ő még a citromot is elutasítja hal fronton)

5. nézzen is ki valahogy a végeredmény (hiszen mégiscsak a karácsonyi asztalra fog kerülni....tonhalpástétom kizárva)

6. legyen gyors és egyszerű (hiszen elég időt töltötk majd a nem halas vacsorával is nemde?)

7.ne legyen mandulás hal, mert az volt tavaly

8. ne kelljen hozzá semmi, ami hamar megromlik, mert nem vagyok hajlandó az utolsó héten összeverekdeni és egy kilós fagyasztott gyalult tökkel tettlegesen bántalmazni más nőstársaimat az utolsó doboz kaviárért..., ergo: a héten szeretnék mindent megvenni ahhoz, hogy legyen mit az asztalra tenni.

No. Hát ez van, ezzel kell főzni......

(mellesleg ez egy (eddig) burkolt felhívás volt azoknak, akik tudnak jó tippet adni ez ügyben)

Segédanyag

2011-12-14T13:31:00.000+01:00

Kedves Jézuska!

Én az idén is ~~többnyire~~ tökéletesen jó kislány, szerető hitves, gondoskodó anya, kiváló alkalmazott voltam.

Ellentétben anyukámmal, a férjemmel, a gyerekeimmel és a kollégáimmal, így nyugodtan költheted rám az ő angyal-tallérjaikat is. :))))))

Méghozzá a következőkre:

- Sophie Kinsella: A pöttöm boltkóros

- George Orwell: 1984 (egyszerűen nem tudom kinek adtam kölcsön én hülye)

- harisnyák az alábbi színekben: onyx (csudi feketés zöld, de sajna kiszakadt), barnák (de nem gagyi testszínűek), barackvirágszín, iszap-szín (szürke, csak nem szürke, hanem barnás is,meg zöldes is ilyen izé...furi) - a 2012-es évben visszafogottabb színekben pomázom majd (Laci ez Lady Kamául ezt jelenti: bruciato, castoro, sabbia és tortora (ő az iszapszín :D))

- piros harisnya (mert azért mégsem mindig :) ) Kamául: rouge ;)

- ragasztópisztoly

- mozijegy

- sálak, kendők (ha lehet gyűrt anyagból) úgy is mint: zöldek, barnák, barackvirágok :) (piros nem köll, megvan az úttörő kendőm :D)

- gyerekek teleportálása az ellenkező nemű szülőkhöz és egy bazi nagy maratoni fetrengés a lenyitható kanapén, Ádám és Éva kosztümben, filmnézve, kaja házhoz szállítással és zugbagóval a fürdőben + extrák (Laci: azaz valahogy érjük el, hogy az ünnepek alatt egyik kölkünk se akarjon hazatérni velünk Edelényből arra a 2 napra.....de akár újévig se :D )

- pár felújításban jártas angyalka a fürdő miatt........

Asszem ennyi így hirtelen.

(LACI: meg se próbáld, hogy pontról pontra veszed a listát, közös a bankszámlánk, szóval leszel szíves nem elherdálni azt,amit a banknak szánunk...:)))))))))) )

Szerelmi Horoszkóp 2012

2011-12-14T08:52:00.000+01:00

- Laci! átküldtem Neked a 2012-es szerelmi horoszkópomat
- és? mi van benne?
- hát ilyen jók, hogy ha rendezem magamban a dolgokat, akkor 2012 alkalmas arra, hogy jöhessen a gyerek meg ilyenek
- és az enyém?
- azt nem küldtem át, de elmondom
- jó
- a szűz jegyében születetettekre sok flört és titkos szerelmi kapcsolat lehetősége vár 2012-ben, de jól gondolják meg, mert ha hülyeséget csinálnak, a feleségük, aki ezerszer szebb, okosabb mindenebb, mint azok a luvnyák akik próbálkoznak, kinyírja Önöket.

2011-12-13T09:54:00.000+01:00

Tisztelt Tudományosan Érdeklődő Olvasóim!

Bár az alábbi tudományos műremek nem az én tollamból fakad, mégis úgy érzem olyan fontos informárció tartalommal bír az emberiség egészére nézve, hogy mindenképpen meg kell osztanom Önökkel....

Tisztelettl:

Lujza Curie prof.

"Záróvizsgán tették föl ezt a kérdést kémia szakon Maynooth egyetemen

(Kildare grófság, Irország).
Az egyik diák válasza olyan mélyenszántó volt, hogy a professzor
közzétette az interneten kollégái számára, de mi is szórakozhatunk
rajta.
Extra kérdés: Vajon a pokol exotherm (leadja a hőt), vagy endotherm-e
(fölveszi a hőt)?

A legtöbben a Boyle-törvény vették alapul, azaz hogy a gáz táguláskor
lehűl, nyomás alatt viszont növekszik a hőmérséklete.
Az egyik diák azonban a következő gondolatmenetet írta le:

Először is meg kell állapítani, hogy a pokol tömege változik-e az idő
folyamán. Ehhez a pokolba vándorló, valamint a poklot elhagyó lelkek
számának ismerete kell.

Úgy vélem, bizonyosra vehető, hogy aki a pokolba kerül, onnan már soha
ki nem jut.

Ahhoz, hogy megállapítsuk, hányan jutnak a pokolba, ahhoz a különböző
vallásokat kell alapul venni. A legtöbb mai vallás szerint mindenki a
pokolba jut, aki nem az adott vallás követője. Minthogy több ilyen
vallás létezik, abból indulhatunk ki, hogy mindenki a pokolra jut.

A világ népességének növekedése arra enged következtetni, hogy a
pokolra jutók száma exponenciálisan növekszik.

Ezek után a pokol térfogatát kell megvizsgálnunk. A Boyle-törvény
értelmében a pokol térfogata a pokolra jutó lelkek számával arányosan
kell növekedjen, hogy a hőmérséklet és a nyomás állandó maradjon.

Ekkor két lehetőség van:

1. Ha a pokol lassabban tágul, mint amilyen iramban érkeznek a lelkek,
akkor a hőmérséklet és a nyomás addig emelkedik, míg a pokol szét nem
robban.
2. Ha a pokol gyorsabban tágul, mint amilyen ütemben a lelkek
érkeznek, akkor a hőmérséklet és a nyomás csökken, míg a pokol be nem
fagy..

Melyik a helyes megoldás?

Figyelembe véve évfolyamtársam, Sandra jövendölését, miszerint
'hamarabb befagy a pokol, mintsem, hogy lefeküdjek veled', valamint
azt a tényt, hogy tegnap mégiscsak lefeküdtünk, csak a második
eshetőség jöhet számításba. Ennélfogva meggyőződésem, hogy a pokol
endotherm és ráadásul már be is fagyott.

Következik még, hogy ha a pokol befagyott, akkor több lelket nem
fogadhat be, hiszen nincs már tüze.
Ebből az is következik, hogy már csak a mennyekbe juthatunk, ami
egyrészt Isten létezését bizonyítja, másrészt arra is magyarázatot ad,
miért kiáltotta tegnap este Sandra annyiszor 'Istenem!'
Csak ez a diák kapott kitűnőt.."

Néhány Cataflam-mal később....

2011-12-12T10:39:00.002+01:00

Namost aki nemrég evett, vagy fog, azonnal zárja be ezt a weboldalt.

Mindig büszke voltam rá, hogy felnőtt fejjel sem tartom szégyenletesnek a sírást. Jójó persze nőként könnyen dumálok, munkaköri leírás. Szóval sírtam én már +18, pl: örömömben, amikor megláttam a lányomat garnélaként fickándozni a zutttrahang felvételen, vagy dühömben (bár ez ritkán fordul elő, nem is emlékszem rá volt-e ilyen, de alapvetően fel bírom magam qrni rendesen, tehát esélyes, hogy volt ilyen), sírtam meghatottságomban érzelmes jelentnél, sírtam , ha szomorú voltam (pl temetésen simán sírok, akkor is , ha nem köt az elhunythoz túl sok minden, de mindig szomorú leszek, hogy bárki meghalhat, akihez meg igen).

Ezen a hétvégén olyasmit tapasztaltam meg, amit felnőtt fejjel eledig soha: sírtam, mert olyan elviselhetetlen fizikai fájdalmat éltem át. És amikor könnyek között kértem Lacit, hogy lőjön le a durvábbik csigás íjával 3 méterről mint egy kutyát, ő is megrémült, mert azt hitte (jogosan, én mondtam neki anno), hogy a szülésnél jobban nem fáj semmi és én pl akkor se sírtam.

Na igen mondtam az uramnak, de annak a fájdalomnak VOLT ÉRTELME. ennek meg nincs.

Történt ugyanis, hogy az én legutóbbi bejegyzésemben elbagatelizált torokgyulladásom egy régi ismerősöm: a tüszős mandula gyulladás (TMGY) volt igazából. Régi ismerős, mert gimis koromban sok más kortársamhoz hasonlóan én is éltem az Iskolaundoros Tünetegyüttes mentsvárával, csak én tökre tisztességes gyerek voltam, így sosem szimuláltam, hanem fogtam magam és tényleg rohadtul megbetegedtem: amikor elegem volt a suliból, begyullasztottam a manduláimat tüszősen, lett 40 fokos lázam és meg akartam halni. Egy napig. Akkor is az orvosom adott szépen Augmentint, ami egy napra kiütött, utána meg csinált nekem +4 napot otthon, de már totál jól voltam, csak még "lábadoztam".

Ezt a TMGY-t viszont rohadtul nem én akartam. Ezért lehetett az, hogy amikor a dokinénim (akit először láttam mióta Gödöllőn élek) felírta nekem az antibiotikumot, én meg elkezdtem beszedni, a TMGY-m egyszerűen lesz*rta...a bunkó. És még magára hívta az erősítést és totál begorombult. (persze az is lehet, hogy hiába kajabáltam a doki néninek az Augmentin mantrát, ő dafke nem azt írta fel, hanem valami mást, aminek ugyan az a hatóanyaga. Azzal a különbséggel, hogy amíg Augmentinmből beszedek 5 db-ot 5 nap alatt és az első nap kiüt mint Koko Antonio Diazt, de azonnal legyilkol bármit, úgy ez a másik cucc 14 db tablettát tartalmazott 7 napra. Jó oké, ugyan az a hatóanyag, csak kisebb dózisban).

A lényeg, hogy mostmár biztosan tudom, hogy inkább gyilkolja szét a baciháztartásomat valami egy grántátvetővel 1 nap alatt inklúzive a sztreptokókuszfejeket (majd növelem a normaflore dózist), minthogy lagymatagon lövöldözzön rájuk egy csúzlival.Valamint azt is biztosan tudom, hogy túl sok Dr.House-t néztem mostanában, mert így megírni egy emailt a kollégáimnak, hogy: "sziasztok! TMGY-t diagnosztoizáltak nálam, ami jelenleg nem reagál az antibiotikumokra, lehet hogy még hétfőn se megyek blabla) szerintem már totál a House túladagolás tüneteit mutatja, mert pl írhattam volna ezt is: sziasztok, TMGY-m van, lószart se érnek a gyógyszerek stb...

Miután eljutottam oda, hogy a saját nyálam lenyelése előtt is el kellett mondanom 12 Miatyánkot és aztán sokszor inkább mégis inkább kiköptem (bocsi mindenkinek, kezdődik), vasárnap hajnalban ugrasztottam a Zuramat, hogy vigyen be az ügyeletre legyen oly kedves ( baszki Laci én ezt qrvára nem bírom tovább, húzzunk a p*csába be az ügyeletre).

Az ügyeletes dokinő egy királylány. Komolyan, gondolkodom, hogy ha lányom születik, róla fogom elnevezni. Először is adott egy lórúgás antibiotikumot, aztán felírt egy nagy dózisú Cataflam tablettát, végül adott egy tippet: vény nélkül kapható fertőtlenítő izé, amivel gargalizálni kell vízben feloldva. Na ezt a cuccot higítatlanul a fülpiszkálóra, azzal meg szépen leszdegetni a tüszőket a mandulámról (tudoooom: pfúj).

Miután kivártam, hogy Gödöllő egyetlen vasárnap is nyitvatartó gyógyszertára kitárja előttem kapuit először benyaltam a Cataflamot, aztán bevettem a lórugást (szívet gyönyörködtető látvány lehettem a parkolóban, ahogy bevágódva az autóba remegő kézzel tépek fel mindenféle gyógyszereket és tömöm az arcomba,remélem nem látott ismerős), végül hazamentem és megcsináltam ezt a pálcikás dolgot.

Komolyan mondom van ebben valami perzverz öröm: mint amikor az ember kinyom egy pattanást. Ronda, gusztustalan, mégis szerintem sokan kifejezetten élvezik a látványt, ahogy a cuccos eltávozik a nem rendeltetési helyéről. Na ilyen volt levadászni azokat az undormány bizbaszokat a mandulámról. És ez hatott.

Lacinak íjászversenye volt, így telefonon közöltem vele, a tényt, hogy jól vagyok, azaz: szó szerint beleüvöltöttem a telefonba: -" IDESÜSS MIT TUDOOOOK"

És a férjem boldogan kacagott fel, mert tisztára be volt szarva, hogy egész hétvégén mint egy részeg állat artikuláltam suttogva, hogy még véletlenül se kelljen a zöngés magánhangzokat a hangszálaim segítségével megformálnom.

Végül bezabáltam egy fél mákos bejglit.

Na szóval ennyit a nagy pofámról, hogy nem vagyok gyógyszerpárti, mert tegnap igenis azzá váltam és megváltás volt a narkó.

Valamint bocs, hogy ezt megosztottam Veletek.

Getha

2011-12-08T13:02:00.000+01:00

Annyira tudtam, hogy ez lesz...kár, hogy a saját torokgyulladásunkra nem lehet nagy tétben fogadni :).

Kinez Ági hívott a holnapi, általam lemondott talival kapcsolatban és kérdezte az okát.

Hát mondom: szokásos: láz, torokgyulladás...de tudod Ági mindig ezt csinálom.....

Tényleg. Az elmúlt hetekben feszített volt az élet, szoros határidők, ilyenkor az ember nem hagyja el magát.

Most,hogy lecsengett egy időre a hajsza és nem olyan vad határidőkhöz igazodva gyűjtögetek adatokat a későbbi munkámhoz, elengedtem fülem-farkam: torkig vagyok és ezt jelzi a mandulám is.

Ó pszichoszomatika.

Mondjuk több mint 2 éve élek Gödöllőn, de még nem látott a házi orvos.

utálom a gyógyszereket.

Ha lázam van : max egy lázcsillapító bogyó, Strepsils a torkomnak, tea és fekvészet.

Ha nincs lázam: forralt bor az Rubophen helyett és az imént felsoroltak.

És annnyira imádom a családomat, hogy pl a Virág ilyenkor nem izélgat, hanerm hagy nyugodtan dögszenvedni (mer' én pl anyukámat sosem hagytam, sőt megijdeve attól, hogy egy istenkirálylányi magasságokban tetszelgő anyuka beteg is lehet, megpróbáltam még többet ugráltatni, hogy biztos legyek benne: mozog, tehát él), Anna felvágja Virinek a kivit és nem nyüsztet azzal, hogy mi mindent kéne 8 óra alatt megtalálnom, kimosnom, kivasalnom, Laci meg annak ellenére szorosan ölel magához és ugrál fel nekem az iccaka közepén lázcsillapítóért, hogy gusztustalanul lucskosra izzasztottam magam (direkt) és állandóan lágyékon billentem forgolódás közben álmomban a térdemmel (mert ha beteg vagyok, szarul alszom és pörgölődök).

Szóval nálunk az sem igaz, hogy az anyukák nem betegedhetnek meg és imádom ezért a genetikai állományunkat, no meg Vangyomromacsatakosfeleségemhez Lacit :).

Életem legboldogabb napja

2011-12-07T15:36:00.000+01:00

Na tessék egy lepkekakis post mindjárt. ( A Világbékéről majd idővel..:) )

Egyrészt onnan a gondolatmenet, hogy tegnap néztünk Lacival egy filmet, amiben asszonypajtás a fotóalbumban az esküvői képeket így kommentelte hites urának: "életünk legboldogabb napja".... másrészt meg lévén én is a kukkoló generáció tagja, nyilván látom a közösségi oldalakon ilyen-olyen ismerőseim esküvői fotóit hasonló kommentekkel.

És nem vitatkozom velük, mert joguk van így gondolni. De magamra nézve nem tartom igaznak az állítást.

Az esküvőnk Lacival egy nagyon emlékezetes esemény, jó buli, fontos mérföldkő estébéestébé volt, de konkrétan nem éppen a legboldogabb napja az életemnek.Sőt, ha azt vesszük a délutáni első barátaim által belémerőltetett mézes pálinkáig totál idegbajos agyrém volt a nagyja annak a napnak. Összességében persze imádtam, ahogy Fodor Ákos írta: "egy tökéletes nap sem csak tökéletes percekből épül"

És ment az agyalás tovább, mert persze Lacival is közöltem a nagy felfedezést és ő pl. elsőnek azt a napot mondta, amikor a sokadik szeretlekes sms-ére azt írtam vissza: " azt hiszem én is". És aztán rögtön ezután beugrott neki az első garbolci hetünk, amikor testestül, lelkestül visszakaptuk egymást. Az a hét nekem is a szívem csücske, de már nem csak egy nap. Erre persze rögtön jöttem azzal, hogy valóban mondhatjuk milyen csodás és boldog volt az a hét, de ezzel ledegradálnám a hétköznapjainkat, mert könnyű életünk legboldogabbikának kijelenteni egy olyan időszakot, amikor elvágva a civilzációtól, ingerszegény-és gazdag környezetben lehettünk egymáséi a vegytiszta természetben.Miközben ez csak egy elszigetelt szegmense az életünknek.

Szokták is mondani, hogy egy kapcsolat életképessége abból derül ki, ami a párral szerda este 6-kor történik az otthonában. Azaz: hiába hajszásabb, stresszesebb, kevésbé vicces az életünk egy átlagos hétköznap, ha azt nem nevezhetjük boldognak, akkor igen szegények vagyunk globál, mert Garbolcra jó esetben évente egyszer megyünk, házasodni nem fogunk többször (terveink szerint) szóval igazából az a helyzet, hogy nem tudok különbséget tenni.

Nincs olyan, hogy életem legboldogabb napja. Sosem hittem volna, hogy évekig fennállhat egy tartós, feszkómentes boldogság két ember között és hihetetlenül szerencsés vagyok, hogy ez megadatott.

Szóval az életem minden napja boldog egy jó ideje, legfeljebb úgy tudnám kategorizálni, hogy a boldogságot milyen egyéb külső körülmények között éltem meg. De egyet, akkor sem tudnék kiragadni.....hála az égnek :)

Beképzelt post

2011-12-06T08:38:00.002+01:00

Azt hiszem kezdem kockáztatni, hogy jó ízlésű olvasók, akik jobban kedvelik a fenkölt témákat (pláne decemberben) elpártolnak mondván, hogy ebből a szodoma -gomorra erkölcsi fertőből nekik már elegük van és miközük ehhez az egészhez?

Ezt még úgyis leírom, aztán megígérem holnaptól ~~lepkétkakiló szivárványos pónikról szeretetről békéről megvilágosodásról~~ valami másról fogok írni.

Szóval a kollégám (mert a kollégáim szemmel láthatóan nagyon is élvezik ha azt hihetik, hogy provokálnak) "poénosan" megkérdezte, hogy a Télapóra készülvén előkotortam-e már a szexis Télapó-lány jelmezemet?

És mostmár így, a tréninges tanárbácsis -fiaskó után, asszem megállapíthatom, hogy vagy mi testesítjük meg az emberek elfojtott vágyait, és /vagy a cégünknél mindeni perverz és/vagy beteg. (pláne mi, pláne decemberben). És hogy vagy ők, vagy mi Lacival kimerítjük a Pszichológiai nagylexikon 69. oldalán olvasható: aberrált pszcihopata leírását. (vagy mi írtuk...pláne...)

Ugyanis VAN szexis Mikulás jelmezem (fogggalmam sincs mikor és miért vettem komolyan, esküszöm), bár hozzátenném, hogy a kollégák gülün meredő nyálcsorgatós fantáziálásai korántsem helytállóak, ugyanis a szexis Mikulás jelmez hót röhejes, de semmiképpen sem szexi (vagy Mikulás)(pláne egy harmincas röcögös hájú irodistán) (pláne decemberben.....)

És a tény, hogy gondoltam hasonlóan poénos leszek és legalább a felső, fűzőt felveszem ma, de aztán mégse, mert FOGALMAM SINCS HOVA SUVASZTOTTAM EL példázza, hogy tényleg abszolút agyrém az egész.

Továbbá megelőzvén a hasonló blind-re futásokat megjegyezném, hogy a jégkocka idegesítő, a tejszínhab ragacsos, a pezsgőnek eperrel sz*r az íze, a birkapásztor lányos szerepjáték meg büdös és nem higénikus. (pláne decemberben,amikor a lakásba kell beterelni hozzá a birkanyájat).

Na Boldog Télapót! :)
(pláne....)

Gyöngyszemek

2011-12-05T11:05:00.001+01:00

"Lukács László és neje"

" csak mondja, mondja, mondja"

"kreatív igazgató (nő)"

"bajnok csapat"

" IQ bajnokok"

Egy konferencia tanulsága

2011-12-04T17:32:00.010+01:00

Nem hittem volna, hogy egy szakmai továbbképzés fog rámutatni a házasságom gyenge pontjára.

Történt ugyanis, hogy a többnapos fejtágítás egyik eleme egy kiscsoportos workshop ( irányított foglalkozás, ahol is a delikvens magától jön rá, amire rá akarják vezetni. - mi is a diplomácia?).

A Zuram és én külön csapatba kerültünk, lévén más-más szegmensét képviseljük az igazgatóságunknak (Laci a csúnya pótdíjas-bácsi én meg az Olümpusziak csapatában ténykedem...hm remélem senki nem keveri össze a Tajgetosszal idővel...).

A lényeg, hogy csoportonként kellett egy prezentáció egy bizonyos témában. Csapatonként egy fő vitte a szót a nagyközönség előtt (a pótdíjas mumusok, amíg Laci épp becsukta az ablakot eldöntötték, hogy Laci akarja elvállalni eme tisztséget).

Laci belelendült és beszélt...és beszélt...és beszélt...és én már majdnem nyúltam a kis tábláért, ami jelzi neki, hogy már csak 15,10,5 perce van, de rájöttem, hogy nem időre megyünk. Ezért Laci beszélt tovább. És bár iszonyatosan imádom a mélyen zengő baritonját rá kellett jönnöm, Lacit én itthon valószínűleg meglehetősen háttérbe szorítom (értsd: akkora a pofám, hogy szegény szóhoz sem jut).

Árnyaltan feltártam a problémát a csapatom tagjainak (*sszátok meg! én qrvára elnyomom a férjemet nem?"),mire ők felvilágosítottak, hogy de és kiváló karácsonyi ajándék lenne számára egy flipchart tábla és vagy 60 percnyi idő, amikor nem szólok közbe. Tovább fejlesztve kitalálták, mennyire feldobná a szexuális életünket egy tanárbácsis megoldás, ahol is Laci magyaráz én hallgatok, aztán felelek a kettesért......

Kedves Férjem a szünetben kirobbanó örömmel fogadta az ötletet, majd bizonyára bőszen tagadta volna, hogy el lenne nyomva, ha hagytam volna szóhoz jutni...

(hm...be van kamerázva a lakásunk vajon? :D)

Viszont mindamellett azért szerintem tökre megérdemelte, mert előző nap meg én voltam elnyomva. Kaptunk fejenként egy szakmai elismerést, más más főnök ajánlásával, totál másfajta munka elismeréseként, mégis így adták át: Lukács László és neje. Ez meg má' milyen igazságtalanság már nem? Beszuszakolnak a férjem árnyékába...vagy csak simán túl hosszú a nevem? :)

Before I die....

2011-11-30T09:21:00.005+01:00

A neten találtam ezt a képet egy ház utcafronjáról....bárki odaírhatja mi az amit szeretne megélni mielőtt meghal.

Ez elgondolkodtatott engem is.... egy mondatban is meg tudnám fogalmazni, de ez az én blogom és megengedhetem magmnak, hogy több legyen... :)

Szóval, mielőtt meghalok......
- szeretném látni Amerikát ( az értékeit ;) )
- szeretném látni Virágot, ahogy felnő, kirepül és családot alapít (vagy nem,ha ettől lesz boldog)
- szeretném keresztbe kasul utazni Finnországot
- szeretnék megtanulni legalább még egy idegen nyelvet
- szeretnék lediplomázni valami olyanból, ami nem a karrieremnek,hanem nekem fontos
- szeretném kiadni anyu gyerekkönyveit
- szeretném egyszer valami teljesen mással keresni a kenyerem, mint amivel most (pedig imádom csinálni a mostanit is)
- szeretném megélni a nyugdíjt és utána még minimum egy 20-ast szellemi frisseségben és fizikai egészségben
- szeretném tehermentessé tenni a házunkat
- szeretnék unokáimra vigyázni
- szeretnék még 3 gyereket szülni, úgy, hogy biztosított a megélhetésü(n)k
- szeretnék egy ír farkaskutyát
- szeretnék lóháton megtenni egy baromi hosszú utat
- szeretném angol pub-nak berendezni a lakásunkat
- szeretnék látni egy élő Red Hot koncertet
- szeretném hatalmas bulival megünnepelni Lacival az aranylakodalmunkat
- szeretnék leszokni a dohányzásról
- szeretnék elmenni a Bátor Táborba és végig vinni egy onkológiai turnust ( két démonnal szembenézni egy csapásra: rák és Bátor Tábor)
- gardrób szobát, vagy az érzést, hogy elég nekem 10 ruhadarab (hogy valami sekélyes is legyen)

És Ti kedves Blogger-Társaim? Ti mit írnátok a listátokra? :) Akinek megér egy blogbejgyezést, ne habozzon, kiváncsian várom :) Lőjétek ki az Univerzumba...hátha...
egy jó tanács: tagadás nélkül fogalmazzatok, ne legyek beteg helyett írjátok: legyek egészésges...;)

biznisz kezsüöl

2011-11-29T20:33:00.000+01:00

Három napos konferenciára pakolok.Dresszkód: business casual (laza üzleti)

aminek először tök megörültem, mert gondoltam: na, legalább lehet az ember sportosan elegáns, nőiesen laza.

Aztán rájöttem, hogy ezt nehezebb kivitelezni, mint mondjuk a báli ruhás verziót.

Mert mitől lesz valami túl laza, vagy ne adj Isten, mitől leszek túlöltözve a többi résztvevőhöz képest?

vajon ez az édes Promod felső csak nekem elegáns, vagy inkább kihívó és túl laza?

Farmert vegyek az Armani blúzomhoz? Nincs is Armani blúzom.

Már látom, hogy kétszer annyi cuccot fogok magammal vinni, mint amúgy (pedig az is kétszer több lett volna mint a szükséges) és valószínűleg azzal fogom égetni magam, hogy az ebédszünet után tök másban bukkanok majd fel, mint amiben reggel kezdtem.

Laci bezzeg könnyen van: vászon nadrág és 3 nyakkendőtlen vászon ing.
Bizniszkezsüöl egy nejlonszatyorban.

Vajon Anna kölcsön adja a bőröndjét?

32

2011-11-25T09:43:00.000+01:00

Mindig is mondtam, hogy a november az egyik leg lehangolóbb hónap.
Gondolom ez azért van, mert anno, a világ kezdetén az Ünnep lottón neki a legszomorkásabb ünnep jutott, miközben minden más hónapnak olyan üneppe van, ami mulatós.

A természet már nem színes, a hó még nem esett le, tényleg minden olyan halálos nem?

Nos, ettől függetlenül nekem személyesen egy csomó minden van, amivel fel lehet dobni ezt a szutymákos hónapot. Rengeteg, boldogságos évforduló van ami ellensúlyozza a dögletességet így tehát:
- 9 éve dolgozom a cégemnél
- 7. Virág névnapja
- 8 éve váltottunk először tök hivatalos levelet a férjemmel
- 4 éve pattant ki a szikra
- 3 éve vagyunk hivatalosan egy pár
- 2 éve kezdtem el blogolni
- 32 éve meg fogtam magam és megszülettem.
Ez utóbbi megspékelve a Napsárga táskával (köszAndi), egy csudiszép H&M barna-fekete színjátszós maxihosszú télikabáttal (köszLaci) és csudarajzzal (KöszViri) és valamivel, ami miatt nem tervezhettem programot holnap déltől (köszLaci).

Érdekes, ez most nem annyira parás, mint a 30 volt :)))

http://izgaga-biomasszak.blogspot.com/2009/11/30.html

Tacepao

2011-11-23T19:35:00.000+01:00

Namost van az, hogy mindenki magából indul ki. Én is. Tehát, rohadtul lusta vagyok vasalni, feltételezem tehát, hogy ez minden földi halandónak ugyan akkor anyázós fityfenészet, mint nekem.

Aztán persze jófej is bírok lenni.Például nem feltételezem, hogy azok az emberek,akik megkeresnek, hogy segítsek nekik "jófejnek" lenni, nem is igaziból jófejek, hanem engem akarnak felhasználni a hatalmi játszmáikhoz.

Legyek én a balek, a szócső, aztán ha bejön, akkor ők is kérnek a vállveregetésből, ha nem jön be, akkor meg én vagyok a paprikajancsi,ők meg messziről böködnek, mintha radioaktív lennék

Mert én ha jófej vagyok, akkor az azért van, mert jófej vagyok oszt ennyi.

Ha a Tarot kártyát nézzük, alapvetően én vagyok a Bolond lapja.

Hiszek az emberekben, a jó szándékban, abban,hogy a jóhiszeműségemet bizonyos helyzetekben nem a gyengeség jelének értékelik, ergo nem használják ki önös céljaik érdekében.

Namost emellé a gyermeki naivságom mellé kaptam egy jó adag makacsságot is. Képtelen leszek valaha is átprogramozódni tartósan, hosszú távon.

Ma viszont egyvalaki kiverte nálam a biztosítékot. Sokadjára is engem és a jóhiszeműségemet használta fel arra, hogy én legyek a C pont A és B között, legyek a szócsöve olyan helyzetben, ahol mindenki jól járt volna, de legfőképpen ő. És még ezzel se lett volna baj, de aztán, amikor nem úgy jött ki a lépés, ahogy azt kiszámolta, megint egy lépést hátrább lépett attól a hányás folttól,ami lettem azáltal, hogy hittem neki.

Na, mielőtt totál belesüppedek a mártír önsajnálatba, közölném, hogy k*csög aki csinálja, hülye aki hagyja.Ez esetben én ugyebár.

Ezért először és reményeim szerint utoljára az életben a fürdőszoba tükörre a következő tacepaot ragasztom ki, hogy minden egyes reggel dezodorálás/fogmosás/fésülködés közben tudatosodjon bennem: ez a Niagara vízesés "no return point"-ja volt az illetővel való kooperálásom során, a közös csónak elérte azt a határt, ahonnan már csak lefelé vinne az út....

" XY minden nemű kérésével/ötletével/egyéb agymenésével az illetékeshez irányítom és nem dőlök be annak, hogy azért legyek a szócsöve, mert alkalmasabb vagyok a feladatra, mint ő"

Gondolkodom rajta, hogy százszor leiratom magammal.....

A többieknek pedig üzenem: továbbra is szívesen állok rendelkezésükre...:)

Jó pap holtig tanul, a még jobb meg még azután is...'szom!

Féjszbúk Mutyi

2011-11-23T15:34:00.000+01:00

Tehát ezek szerint tönkre fogok menni...
de addig: mindenem meglesz, amit egy férfi adhat :)))))
(esetleg bízom Einsteinben és relatívnak tekintem Laci eszét, jóképűségét és kedvességét)

Az érem másik oldalán

2011-11-21T13:33:00.001+01:00

Van amikor az embernek végre leesik, hogy anno mire mondta az anyukája, hogy tudta, hogy simliskedés, de nem látta értelmét szóvá tenni.

Ennek egyik oka az, hogy nem ellenőrizhető, vagy csak nagyon direkt módszerekkel. A másik pedig: egyszerűen nincs jelentősége.

Azaz: nem éri meg a delikvens csesztetése, ellenőrizgetése, ezzel a bizalom és a tekintély aláaknázása, felesleges és sehova sem vezető vitába bonyolódni bizonyos helyzetekben.

Annál fontosabb azonban tisztában lenni a kamasz-kamu kiváltó okaival és gyorsan leszúrni a sarok cölöpöket a témával kapcsolatban vallott nézeteinkről.

Így tehát:

- a tények makacs dolgok. a mérhető teljesítményből pedig előbb - utóbb tények lesznek (lsd: jegyek a naplóban)

- tudatosítani, hogy nincs szükségünk arra, hogy önmagát igazolja ( persze a mi időnkben is minden tanár egy rohadék volt, aki olyasmiből iratott, amiről szó sem volt - mi is affelé haladtunk anno, hogy kerüljön bele az Oktatásról szóló törvénybe, miszerint: minden tanár 2 hónappal előre jelentse be a dolgozat írást, egy hónappal előtte adja oda a kérdéseket, két héttel előtte pedig a helyes válaszokat) mert az érettségi vizsgabizottság tagjai nem mi leszünk, és ha így teljesít a svájci frank, lefizetni sem tudjuk majd őket

- költségtérítéses felsőoktatási továbbtanulást nem áll módunkban finanszírozni. akkor sem, ha de. azaz: nem pénz kérdés ez: ha valamiben nem jeleskedik olyan mértékben, hogy az elegendő pontszámot adjon egy államilag finanszírozott szakra, arra nincs értelme karrier utat építeni, nem kell tovább növelni a kamu-diplomások számát

- aki nem tanul tovább, annak dolgoznia kell (nem azért, hogy minket eltartson, hanem mert másképp nem lesz pénze a költségtérítéses továbbtanulásra)

- aki dolgozik, az véres verítékkel tanul majd tovább ( és igazán nehéz dilemma lesz, hogy az első havi fizujából végre megvegye azt, amit a szülei nem, vagy félre tegye továbbtanulásra)

Tehát: nem azt mondom, hogy a gyereket minden áron erősítsük meg abban a tudatban, hogy azzal, hogy már nem tudjuk mi a szar az az iPod, egyben teljesen gyökerek lettünk, hanem az, hogy kivegyük a kezéből ezt a fajta önigazolási kényszert. A "Nem nekem tanulsz hanem..." téma felfejlesztése. Mert talán ha látja, hogy ezzel a kérdéssel úgymond: egyedül maradt ( nem az, hogy kivágjuk otthonról, mint macskát szarni, hanem, hogy nekünk mindegy, hogy agysebész lesz, vagy boldog csapos egy rock kocsmában), akkor talán kevesebb energiát fordít arra, hogy a szemünkben mindenképpen jól nézzen ki és rájön: rajta kívül közvetlen módon mindenki nagy ívben laszarja a matek jegyeit. Ha ő is, akkor tényleg nincs aki törődjön velük.....szerintem ez már egy olyan felelősség,amit lehet egy 17-18 éves vállára tenni (basszus hát mindjárt akár férjhez is mehet,ha akar nem?), de mindig azzal egyetemben, hogy hangsúlyozzuk a mi álláspontunkat. Utólagos reklamáció kizárva.

Tudom, mert pontosan így jártam én is.

És ha ezzel sem megyünk semmire? Na és? Megoldottuk mi is nem? Nehéz volt basszus.

De megoldottuk.

(igaz most aztán verem a fejem a falba, hogy már legalább 2 éve meglehetne az a diplomám, amit most még majd' 3 év mire megszerzek, hát még ha anno rögtön érettségi után találom ki, és most aztán alig fér bele időbe, energiámba, pénztárcába és már tök mindegy mennyi, nekem kell fizetnem és a vizsgaidőszakba beleszólhat a gyerek láza és esélyem sincs vadulni a kollégium falai között anyámék pénzén és bármit teszek az a matek 3-as az érettségimben az is marad és hiába tanultam meg valamit az életben leszarják, ha nincs róla papír és azok az arcok, akikkel az érettségi szünetben tanulás helyett piáltam már sehol sincsenek az életemben, hogy akihez randizni lódultam a fősulis felvételi közepén, bele sem kezdve Mária Teréziába mást vett el )

Nem?

Élmény

2011-11-18T09:06:00.001+01:00

"A kineziológia jelentése:A kineziológia görög szóösszetétel: a kinesis mozgást, a logos tudományt jelent. Orvosi értelemben az izmok és a testmozgás tudományát jelenti."

Én is járok kinezilógushoz, Ágihoz, akinek nem csak én, de a családom többi tagja és baráti köröm is sokat köszönhet. Nem hittem a módszerben, de hitetlenségem ellenére működött. Legutóbb totál felspannolva meséltem Áginak, mennyire frankó minden.

Laciról nem emséltél...-szúrta közbe...

Na igen...

"A kineziológia fogalma: A kineziológia alternatív és komplementer jellegű, pedagógiai és pszichológiai elemeket is tartalmazó készség-, képesség- és személyiségfejlesztő, prevenciós jellegű holisztikus módszer. "

És akkor elmeséltem, hogy most annyira elragadott a munkám, a tanulmányaim, hogy emlékszem egyszer már megégettem magam, még Virág születése előtt. Ismerve magamat, kissé para, hogy Lacit ne nyomjam el, vigyázzak a számomra oly értékes házasságomra, kapcsolatomra. Elmondtam azt is, hogy még egyáltalán nincs baj, ahogy az ajtó becsukódik mögöttem, a családomé vagyok, Laci pedig van annyira macsó, hogyha 140 centi magas lenne, akkor is tudna úgy viselkedni mellettem, mint egy 190 magas ember, de....szeretném az istálló ajtaját még az ELŐTT bereteszelni, MIELŐTT megszöknek a lovak....

...aztán tesztelni kezdtünk engem....

"Nagyon nagy előnye a kineziológiának, hogy már egész kicsi kortól lehet alkalmazni, ilyenkor a kisgyereket általában az édesanyán keresztül oldjuk és így már akár csecsemő- vagy egész kicsi korban jelentkező viselkedési zavarok megszüntethetők a módszerrel. "

...és kb a felénél Ági felkiálltott, hogy van egy megérzése....de mostmár csináljuk végig. Miután megvolt az utolsó pozitív megerősítés, leültetett a földre és körbe rakta az aznapi gátakat-oldásokat tartalmazó szövegrészeket. Nem bonyolódnék bele hogyan, végül rájöttem: amit látok, azok az érzések, amiknek bekövetkeztétől hosszú távon féltem Lacit és ezáltal magunkat.

"Izmaink működését agyunk irányítja. Izmaink a központi idegrendszer kijelzőinek tekinthetőek, s az izomtesztelés során tapasztalt izomerő-változás megbízható információt ad a tesztelő által feltett kérdésre. Izmaink lekapcsolnak - „elgyengülnek” – stressz, kellemetlen emlék, érzés, de egy ilyen hatású szó hatására is."

Ági felállított és felszólított mondjam ki: "Laci vagyok" ...a kezeimet pedig meg sem bírta mozdítani (az agy "igen".-je ez a jelenség. Amikor pedig azt mondtam "Luca vagyok" a karjaim ernyedten lankadtak le (az agy nem-je, csak gondoljatok bele amikor sokkoló hírt kaptok, a térdetek megroggyan, az izmaitok így reagálnak a negatív hírre)

Ági közölte, hogy boszorkány vagyok, hogy ilyen még nem fordult elő a prakszisában, mert ez a módszer irányítottan, anyáknál működött eddig, olyat még nem látott életében, hogy valaki annyira ráhangolódik a párjára, vagy bárki felnőtt, számára fontos emberre, hogy gyakorlatilag átveszi az ő energiáját.

tehát a prevenció megtörtént, anélkül, hogy Laci személyesen megjelent volna, rajtam keresztül.

Immáron a kedves férjem jön nekem pár ezer forinttal.....:)))))

Jutyúb This Go

2011-11-14T09:34:00.002+01:00

Énmá meg nem mondom mióta szerveztük a Vén Tyúk bulit. Kb akkor kezdett kritikussá válni a dolog, amikor egyik aztán másik Tyúk is megélte fejenként 1 db 3-assal kezdődő születésnapját én pedig annak ellenére nem jutottam be Pestre ~~beb*szni velük mind' állat~~ koccintani egyet az egészségükre, hogy volt hét,amikor három nap is az ünneplésre volt fenntartva.

Még az a tiszta szerencse, hogy totál bekattanni készülvén gyorsba' mindjárt be is foglaltunk egy, (tulajdonképpen kettő) időpontot Kinez Áginál, ami dobta magát: kocsi az enyém, az idő az enyém. Férjecském bevállalta a legkisebbet. Naná, hogy Pesten már csak megállunk, egy kis dombra lecsücsülünk, Fröccs.

Közben találta ki egyik Kotkoda ezt a Jutyúb diszkó dolgot "mert van lejjebb". Miért ne? Nem mindegy? Csatlakozott még egy Banya, így négyen vágtunk neki az éjszakának.

Direkt nem írtam előbb bejegyzést erről, meg akartam várni, hogy azért tetszett ennyire ez a valószínűtlen szórakozási lehetőség, mert régen volt részem nemhogy ilyen, de bármilyen dajdajban, illetve féltem, hogy az ítélőképességemet befolyásolná a tény, hogy az alkohol még tegnap délután sem ürült ki maximálisan a szervezetemből, vagy tényleg jó volt.

És tényleg jó volt. Már csak azért is gondolom, hogy az volt, hogy amikor a buli felénél lelkendezve közöltem az ötletgazda némberrel, hogy ez aaaaaannnyira jó, ide máskor is akarok jönni, mindig akarok jönni, ha a jutyúbdiszkó férfi lenne, hát hozzámennék, nem röhögött pofán, hanem helyeselt hogy: "ugye? már voltam máskor is és ugye?hogyugye?" És ő csak 2 füge(vagy datolya?) pálinkát ivott, tehát még volt értékítélete, és tényleg nem viccnek szánta ezt az egészet a diszkóval, hanem komolynak.

Egy nem túl lepukkant, de nem is túlcsiszolt klub. Nagy kivetítőn a klippje az éppen szóló 80-90-es évek populáris slágerének. Imádni való pultos fiú, akinek a harmadik körnél már elég volt felmutatnom annyi ujjamat,ahány datolya (vagy füge?) pálinkát kérek. Semmi undorítóan fiatalka népcsoportok, 30-40 között MINDENKI. Az ember nem érzi magát ettől undorító, elfolyós vén páriának, nem kell hátast dobnia a fiatlakák totál halálra idegesítő problémáit taglalaló párbeszédek fültanusága miatt (nem , nem felejtettem el, hogy anno huszas éveim derekán én hogyan álltam a világhoz, de néha jó úgy tenni, mintha ezen én mindig is felül álltam volna :))) ), a résztvevőkre tehát általánosan igaz: ha egy gimibe jártunk volna, lefelé, vagy felfelé, de mindenképpen még láthattuk volna egymást egy-egy óraközi szünetben.

Semmi flitter, mindenki úgy van felöltözve, mintha egy sörre ugrott volna le a sarki kricsmibe.

A társaság konszolidált, mégis eufórikus, ahogy valószínűtlenül nagy lelkesedéssel táncol olyan zenékre, amiket anno vagy szeretett, vagy totál lefikázott(!).

A férfiak kultúráltan nyomulósak, tánc közben nem tapizzák az embert, amikor közlöm, hogy nagyon kedves, hogy próbál belőlem többet kiszedni, de én férjnél vagyok és tulajdonképpen az egyetlen szent célom a ma estére berúgni a csajokkal ( "figyejjé! édes vagy, de én a Szent Grál Lovagja vagyok és a ma esti küldetésem annyiszor megtölteni sörrel a Grált, ahányszor ki is bírom üríteni", nem hagynak ott pofákat vágva, hanem közlik: dejó! én is ezért jöttem ma! és tébolyult-elmés eszmefuttatásba kezdünk a gazdasági válságról....
Mindamellett a szóló csajok idegeit sem pusztítják azzal, hogy egy fél estét szemeznek velük és a végén nem merik megszólítani. Hanem bátran, barátságosan, céltudatosan....a kosarat pedig mosolyogva veszik át...

És közben arra gondolok: mennyire jó lenne ezt koedukáltba',mert Laci imádná.....

Az éjszakai villamosra várva Zámbó Jimmyt dudorászok, de tanúim vannak rá, hogy életmentő célzattal történt. A nonstop szendvicsezőnél még nagyjából eltaláljuk az ott várakozó férfiember csillagjegyét.

Aztán egy Steve Martin filmen alszunk be, szanaszét az egyik Tyúk lakásában.

Reggel pedig megállapítjuk, hogy 30 fölött pedig az ember van annyira érett, hogy még részegen sem hagyja úgy a wc kagylót, ahogy belepakolta a négysajtos szendvicset.

És ennek (is) nagyon tudunk örülni.

A legújabb könyökönkijövésighallgatás-gyanús vadhajtás

2011-11-09T20:25:00.000+01:00

Alapvetően a szüleim által rám veített világképet követve némi 90-es évek elején tett popzenei megbicsaklástól eltekintve azé' a rockosabb kategóriát csipázom.
Ámde!
Lelkem sötét titkai közé tartozik,hogy a zenei vadhajtásokat műfajtól függetlenül imádom, ha van bennük lendület, ötlet, vagy valami extra teljesítmény.

Az olasz nyelven lenyomott könnyű zene pedig ezen bugyrok mélyének legmélyebbikén leledző mindenki előtt vállalt perverzióm.

Emmeg itten az új kedvencem ennek megfelelően......

Biztosítás

2011-11-08T08:15:00.002+01:00

Hallom a hírekben, hogy már lehet a kötelező mellé gyorshajtásra is biztosítást kötni.

Hogyan van ez?

Olyan, mintha beismerném: notórius gyorshajtó vagyok, magyarán megvásárolom a szabálysértés lehetőségét?

Alapvetően érzékeny vagyok a sebességhatárok betartására, az ideg szétvág amikor valaki az autóban telefonál és mindig bekapcsolom a bitonsági övet.

De túl ezen mire lehetne még biztosítást kötni ezek után?

Mondjuk:

- emberölésre? amikor pl. megfontolt szándékkal különös kegyetleneséggel mintegy VÉLETLENÜL kinyírom a szembe szomszédomat?

- megcsalásra? havi ix összeg befizetése garantálja nekem, hogy ha akaratom ellenére félrekefélek, a férjem nem fog elhagyni? (megbotlottam a küszöbön és hihetetlen módon nyitott szájjal az álló f*rkára estem) - má bocs a prosztóságért, de reggel van és még nem ittam kávét ("öcsém! tudok egy olyan jó válóperes ügyvédet, hogy még az asszony is nálad marad!")

- adócsalásra? most, akciós ajánlatunk keretein belül mindössze havi 5 ezer forintért biztosíthatja, hogy jóhiszeműen elkövetett 100 milliós adócsalása felett szemet huny az Apeh....

egyéb ötlet?

Őszi havazás

2011-11-06T14:14:00.000+01:00

Na lehet hogy ezután a bejegyzés után többen fogtok hülyének nézni, mint eddig.

Mivel többször is elpuffogtam a magamét, többeteknek szeme szúrhatott a tény, hogy baromira nem találtam a helyemet éppen és nem bírtam megülni a seggemen.

Munka.

Mivel az ébren töltött óráim nagy hányadát a munkahelyemen töltöm, nagyon nem mindegy mennyire elégít ki engem amit csinálok.a kollégák, a munka minősége, a sikerélmények , ilyenek.

Namost van az ember, aki úgy van vele, hogy amíg megkapja a fizetését, addig ő aztán nem fog ugrálni, hogy megszakadjon, amikor éppen hetek óta a faszbúkon lóg munkaidőben és a kutyát nem érdekli.

Namost ez az ember nem én vagyok.

Nyilván vannak olyan időszakok, amikor uborka szezon van, a fű se nő, főleg nem az autópályán, amikor az ember a napi rutin letudtával álmodozva bámulhat ki az ablakon, mielőtt beindul a hajtás megint. Akkor már én is hülyének nézném magam, ha ezzel bajom lenne.

De pechemre olyan ember vagyok, aki képes lelkiismeret-furdalást érezni akkor, ha éppen úgy érzi, hogy nem dolgozik meg a havi béréért.

Aztán ha ez tartóssá válik, totál apátiába süllyed, elkezdi lekapcsolni a villanykapcsolókat a fejében és olyan emberré válik, aki valóban képtelen egy szalmaszálat is keresztbe tenni.

Először Lacinak panaszkodtam, ő meg jött ezzel a hobbi -dologgal, meg a pályamódosítással - amin komolyan el is gondolkodtam.

Aztán egy-két közeli kollégámnak, akik kapásból lehülyéztek, hogy mit foglalkozom én ezzel, csak nekem tűnik fel, hogy nincs lekötve a szabad kapacitásom, örüljek neki.

Végül beszéltem a főnökömmel.

És megkértem, hogy adjon összetettebb, bonyolultabb, kihívások elé állító feladatokat.

Megkaptam. Van, hogy nem elég a munkaidőm arra, hogy befejezzem, van, hogy idétlen időkig csak a feladatot értelmezem, mielőtt egyáltalán neki fognék.

De ragyogok! Végre úgy érzem megérdemlem a fizetésem, hogy van értelme a munkámnak, hogy az agytekervényeim élnek és nem fagytak el teljesen.

Többet tanultam ebben a két hétben, mint az elmúlt fél év alatt bármikor.

Hiába dolgozom olykor napi 10 órákat, hazaérvén egyáltalán nem vagyok fáradt, teli vagyok energiával és tenni akarással.

És ez valami Isteni érzés :)

Maradjon is így...én azt kívánom :)

A látszat csal

2011-11-04T10:26:00.001+01:00

A résztvevők össz iq-ja a kép készülésének pillanatában 8.
Az átlagos véralkohol szintjük 8.
Az egyetlen megfogható gondolatuk az eszmecsere folytán: "nekem 8."
De már indítják a lézersugarat a varázs retinájukból az észosztó irányába.

Sekély

2011-11-03T10:54:00.001+01:00

szeretnék

ööö AKAROK
egy
ilyen
zöld
pelerin-kabát-dolgot
ilyen zöldet, nem másmilyet.

ha látok,
véletlenül megveszem.
vagy a télapó
vagy a Jézuska
38-as.
köszi
szülinapom is lesz

Igeeeen tudooom: világbék(a)e

Kórházi Kalandok - 1.

2011-11-03T08:56:00.002+01:00

Címszavakban, interaktívan, az olvasó véleményére bízva a konklúziót.

Szombat éjfél:

Virág az esti lefekvés óta köhög, sirdogál, nehezen szedi a levegőt.

Laci és Luca beviszi az edelényi ügyeletre.

Az ügyeletes orvos tüdőgyulladást diagnosztizál és beutalja Virágot a területileg illetékes kórházba.

A kórházi ügyeletes orvos tüdő röntgenre küldi Virágot, asztma elleni sprével enyhíti a fulladást, vért vesz és branült ültet a gyerek vénájába, majd a röntgen felvétel alapján megállapítja, ez nem tüdőgyulladás, de éjszakára maradni kéne.

Laci elindul Edelénybe és pizsamával, vízzel, egyebekkel tér vissza.

Luca és Virág egymás kezét fogva elalszik a két szomszédos kórházi ágyon.

Vasárnap reggel:

Az aznapi orvos belép a szobába, meghallgatja Virág légzését, majd közli: széklet vizsgálatot szeretne. Az ünnepek miatt legalább kedig maradni kéne. A vérvétel eredménye jó, semmi közelebbit nem tudunk meg. A gyerek kapja az asztma sprét és némi köptetőt.

Este 9: a gyerek éppen elalszik, amikor is ugyan az az orvos, aki reggel megvizsgálta belép a kórterembe, közli , hogy a gyereknek tüdőgyulladása van. Majd EZ UTÁN meghallgata a tüdejét és megkérdezi: készült-e mellkas röntgen már?

- alig 24 órája, itt a kórházban- hangzik a feleletem.

Az orvos egy antibiotikummal tér vissza.

Hétfő reggel:

A nővérke beállít Viri aznapi antibiotikum tablettájával.

Egy harmadik orvos bejön, meghallgatja Viri tüdejét, majd közli, hogy enyhe kis zörejen kívül, amit a hurut okozhat nincs komoly baj.

Amikor azt kérdezem: akkor akár haza is mehetnénk?

Azt feleli: ha már eddig intravénásan kapta az antibiotikumot, jó lenne még, ha pár napig így kapná.

- eddig is szájon át kapta- hangzik elcsigázott válaszom

- valóban? nos, mindenestre akkor is meg kell várni a főorvos urat holnap.

Kedd reggel:

A nővérke beállít és a kezembe nyomja Virág aznapi antibiotikum adagját...

- ma sárgát kap? - kérdezem értetlenül, mire a nővérke hasonló értetlenséggel teszi fel a nyilvánvaló kérdést:

- miért? eddig nem sárgát kapott?

- nem. mutatom meg az előző napi antibiotikum dobozát.

- óóó...akkor elnéztem. még jó, hogy anyuka figyel...

még jó.....

ezen a ponton lesétáltam a kórház elé és felhvítam Lacit: akár azonnal indulhat értünk, mert saját felelősségre elhagyjuk a kórházat.

Ha kell, átviszem másikba, ahol közelebb vagyunk a gyerekhez, de az antibiotikumot otthon is be tudom neki adni.

Reggel 10: a főorvos közli: a gyereknek nincs komoly baja, akár haza is mehetnénk. A székletvizsgálatot tulajdonképpen a gödöllői háziorvos is meg tudja csinálni.....

Én pedig frusztráltan a napok óta gyűlő, főorvos fejéhez vágandó sérelmeim visszafolytásától, de megkönnyebbülten elkezdek összepakolni........majd indulás előtt emlékeztetem a nővérkét, hogy a gyerek vénájából talán már érdemes lenne kivenni a branült......

Egészségügy, én így szeretlek........

A gólya

2011-11-02T13:36:00.000+01:00

Mielőtt belefognék a magyar egészségügy mélyelemzésébe és kórházi kalandjainkba elmesélek egy aranyos történetet.

Anna lányunk vadbiológusnak készül. Ennek fényében megragadva minden alkalmat jön-megy és vesz részt különféle "témába vágó" megmozdulásokon.

Múlt héten egy Debrecen közeli intézményben tettek csoportos kirándulást, ahol a daru lesen kívül ellátogattak egy, a "rászoruló vadmadarak" megsegítését célzó intézménybe is.

itt találkozhattak A Gólyával.

A Gólyáról azt kell tudni, hogy valamiért letört a csőrének a felső része. Fél évvel ezelőtt az ottani orvos úgy oldotta meg a problémát, hogy műgyantából öntött felső -csőr pótlást eszközöltek nála, melyeket titán csavarokkal rögzítettek az állat megfefelő testrészére.

A gólya megtanulta használni a csőr-protkót, visszavadítása sikeres volt, így elhagyhatta a "kórházat". (gyanítom ésszerűbb időn belül, mint mi a hétvégén...ehh).

Fél év múlva a gólya azonban magától visszatért a tett színhelyére:

A felső csőre a gondos és erős titán rögzítés ellenére újra hiányzott. Így hát felkereste a generált végző szakszervízt, kérve a garanciális javítást.....gondolom tökéletesen tisztában van a fogyasztóvédelmi törvényekben foglaltakkal ... vagy csak simán több esze van, mint amit bárki feltételezett róla :)

Edelény- másképp

2011-11-01T21:16:00.000+01:00

A 4 napos ünnepre elhúztuk magunkat három gyerekestül Edelénybe, Laci szüleihez.azon felül, hogy augusztusban bírtuk oda tolni a képünket utoljára -pofa égés, szeretünk is ott lenni, hát így, ezért leginkább.

Fényképek pénteken és szombaton készültek, nem valami sok, mert szombaton gyakorlatilag mi, felnőttek átaludtuk a napot.

Gondoltam, majd fotózok, ha felkerekedünk.

Felkerekedtünk: szombatról vasárnapra virradó éjfélkor a gyerek ügyeletre, majd onnan a kórházba, hogy aztán máig ott legyünk Virág és én.

Ma már hazajöhettünk, bár ha ma nem engednek is jöttünk volna, saját felelősségre is akár, majd mesélek.

Rájöttem, hogy a kórház totál, rohadványos dögunalom. Annyira, hogy még a szőrhagymáim is unatkoznak és ezért unalmukban nőni kezdenek, tök mindegy hány nappal előtte érte gyanta a csülkeimet. (szívesen máskor is: L.Curie)

Majd írok még egy vicces gólyáról és az én hős lánykámról és arról, hogy eddig nem utáltam a TB-t nagyon, de mostmár kezdem....remélem nem kell folytatnom.

Valahogy így indult....:

...és ilyen vége lett.... :(

De megmarad :)

...ami nagy százalékban NEM a TB-nek köszönhető.....

Akkor az önbizalom hiányról

2011-10-25T11:08:00.001+02:00

Csúcstehetség és feketeöves vagyok abban, hogy hagyjam magam befolyásolni önmagammal kapcsolatban. Legyen az pozitív vagy negatív irány.

Mindkettőt megszenvedtem, mindkettővel meg kellett harcolnom, mert bizony a túlzott sztárolás talán még mélyebb szakadékokba tudott engem taszítani, mint az állandó negatív kritika nyomatása.

Leginkább azért, mert alapvetően tökéletlen emberi lény vagyok, naná, hogy ha folyamatosan azt hallom, hogy ilyenolyan területeken milyen frankón teljesítek, azt kevesebb fentartással fogadom, mint amikor arról akarnak meggyőzni, hogy bizonyos területeken való életképességem és jártasságom csakis az én fantazmagóriám és igazából totál hülye vagyok, legyen szó életvezetésről, karrierről, anyaságról satöbbi.

Sok munkám van persze a mai napig is abban, hogy hellyel-közzel tisztában legyek gyengeségeimmel, értékeimmel és azokat magamra nézve állapotként, lehetőségként elfogadjam. De időről időre bele kerülök olyan helyzetekbe, amikor kényszeres, önjelölt Mesterek érzik égető szükségét annak, hogy szembesítsenek önmagammal.

Egy darabig bele is esem abba a hibába, hogy meghallgatom őket, sőt még el is gondolkodom a szavaikon, továbbmegyek: elkezdjek magamban vizsgálódni, végül önigazolást keresni náluk, esetleg elfogadni ideig-óráig a véleményüket.

Aztán szerencsére eszembe jut az is, hogy

ad1: ahonnan folyamatosan, gátlások nélkül özönlik a KÉRETLEN tanács,vélemény ott valami nem stimmt.

ad2. még az általam KÉRT tanács vagy vélemény is EMBERtől származik, tehát nem feltétlenül az egyetemes igazság, első körben sokkal inkább egy új, másik látásmód eredménye az eltérő megállapítás a másik részéről

És ilyenkor szoktam visszatérni ahhoz, hogy megnézem: ki, mit és miért mond nekem? Hogy az illtő hányadán áll adott életterülettel, ahonnan éppen osztja az észt. Ha sikeres benne, akkor van létjogosultsága a kritikának, ha még nálam is balf*szabb a kérdésben, inkább ne erőltessük.

A baj csak az, hogy ha éppen kevesebb kézzel fogható sikert könyvelehetek el az életem különböző területén, hát az én önbecsülésem is egy szinttel alább kerül. A védőpáncélom megreped, hiszen éppen én is olyan emberré válok, aki a kérdéses életterületen nem kapott lapott okoskodni. És hiszek. Hiszek a másiknak, csakmert erőszakosabb, mert nem elég neki egyszer az orrom alá dörgölni a véleményét, mert éppen gyengébb az érzelmi immunrendszerem.

És ez tart addig, amíg a tudatalattim védekező rendszere mozgosítja erőtartalékait és támadásba lendül a túlélésért. Ilyenkor pedig mélyen a másik szemébe nézve és kedvesen mosolygva megkérem emlékeztessen rá, mikor kértem tőle folyamatos pszichoanalízst/házassági tanácsadást/pénzügyi iránymutatást stb.?"

Ez általában megteszi a magáét. Bár nem éppen építő jellegű a jövőbeni együttműködésre nézve...de hát, valamit, valamiért.

Nekem pedig az Önbizalamamra sokkal de sokkal nagyobb szükségem van, mint pár hamis barátra, akik energiavámpírként élősködnek rajtam és megpróbálják saját hiányosságaikat rám vetíve az életem részévé tenni azokat.

"Mielőtt depresszióval vagy önbizalomhiánnyal diagnosztizálnád magad, előtte győződj meg arról, hogy nem-e csak seggfejekkel vagy körülvéve."

(C. G. Jung pszichiáter)

Hótnyugodt Zűrzavar

2011-10-24T10:07:00.000+02:00

A múlt hetemet nem tudnám egy szóban jellemezni. Éveket fiatalodtam és öregedtem 48 án belül.

A végkövetkeztetést sem tudnám egyértelműen megfogalmazni.

Alapvetően az Élet végül két legyet ütött egy csapásra.Megszűnt ami miatt az elmúlt hetekben hisztiztem, rinyáltam, szomorkodtam, gyomoridegeltem.

A Múlt: Nehéz. Stresszes. Görcsös.

A Most. Könnyű. Nyugodt. Vidám.

A Jövő? Lámpalázas. Izgalmas. Ködös.

A Most-ban most nagyon jó.

A Múlt miatt bocsánatkéréssel tartozom. Nem úgy viselkedtem, ahogy azt magamtól és másoktól elvárnám.

Pedig nem tartozom semmivel. Az objektív mérleg szerint még nekem van kintlévőségem.

De! Ez nem pénz, hogy ha valaki tartozik 3000 Ft-al, én meg elkövettem 2000 Ft-nyi kihágást a másik fél kontójára, akkor ő már csak egy ezressel tartozna. Nem hiszek a bosszúban.

Miközben mindenki hajtogatja: nem tettem semmi aljast, embertelent.Még csak bosszúnak sem nevezhető...mégis.

A szégyen azért ott lappang bennem. Az én mércém szerint létjogosultsága van.

De hónapok óta először nyugodtan és pihentetően alszom.

Annak ellenére, hogy a Jövő most olyan kihívásokkal telt meg, aminek nem biztos, hogy képes leszek megfelelni.

Miközben mindenki hajtogatja: meg tudom ugrani a beállított magasságot.

Ó Önbizalom hiány: Lujzi a neved!

Kéréseim lennének Odafentre, ha szabad:

- kérek szépen lehetőséget, hogy a jövőmhöz fejlődhessek

- kérek szépen a jelenből sokat-sokat

- ha pedig vétettem, úgy kérek a lehetőséget a javításra.

Köszönöm!

Mindent köszönök :)

mood

2011-10-20T09:28:00.002+02:00

Waitin'

2011-10-19T08:59:00.000+02:00

Áron alul veszerzett- de ki tudja megmondani róla - dizájner- ruha, ami drágábbnak láttatja az 1000 ft-os, tescoban vásárolt kis fekete cipőt, elegáns férfi szövetkabátba karoló vékony női kéz, 500 ft-os cukros lötty, párosával, ( a leesett vércukor a Madáchban is leesett vércukor). Kacagás, bújás, egy pohár édes meggybor és egy félálomban elkövetett mézédes emberölelés. A dizájner cucc pedig egy csoffadt csomóban hever egy sarokba hányva.

Hamutartókat fényesítünk a Titanicon.

Új szabály

2011-10-18T14:37:00.001+02:00

Virággal kártyázni azért jó, mert sz*r.

Ami meg tök igazságtalan megállapítás részemről, mert egyszerűen csak irigy vagyok rá, hogy mennyire nem érdeklik a szabályok.És úgysem nyerek sosem.

De miért is érdekeljék, ha egyszer a kártya sem hagyományos?

Valami gyűjthető lovas varázskártyák, a kutya sem írt még rájuk szabályt.

Virág többet is.

Az egész azon múlik, hogy éppen nyerésre áll-e az általa felállított alapszabály szerint, avagy nem.

A játékba bevontható egy csomó egyéb játék is, melyeket nyilván mindig ő mondja meg melyik kártya birtoklásával lehet megszerezni és persze egy partin belül az is változhat, hogy az nyer-e akinek több kártya marad a végén a kezében, vagy az akinek egy sem?

Persze a kártyáktól is úgy lehet megszabadulni, hogy...na azt is mindig játék közben mondja meg.

És az egészben a legjobb, hogy órákig tarthat egy játék, hiszen új szabály keletkezhet bármikor, amitől mondjuk mindenkinek fel kell húznia 10 lapot és pont.

Megmondom őszintén: éppen ezért nehezen vagyok rábírható egy-egy ilyen partira.

De ha már benne vagyok, végtelenül jót szórakozom a kisasszony leleményességén.

az audász úgyis az én kabátujjamba van rejtve: az pedig az, hogy "A" szabályt mindig én alkotom: ez pedig a: " Késő van, mars lefeküdni!" - szabály és pont.

(B)égető körülmények

2011-10-16T14:57:00.000+02:00

"Ki nem szólt, csak bégetett, az kapott dicséretet"

Pályakezdő koromban az első állásomként egy moziba szegődtem el. Pénztáros voltam, vagy jegykezelő, még klasszikus módon két géppel vetítő mozigépész is, ha a jobb fej gépész volt éppen szolgálatban.

Ideális volt ifjonti hévvel: éjjel buliztam, nappal aludtam, késő délután -este dolgoztam....

Rengeteg filmet láttam, volt amit többször is.

Akkoriban játszottak egy Woody Allen filmet. Amikor először megnéztem, azt gondoltam: Jöööézusom! Mi ez valami rossz vicc?

Aztán megnéztem még egyszer. Pont egy vidám, fiatalokból álló társaság is vendége volt a mozinak. És valahogy ők vették az egészet, "átjött" aminek át kellett és megfelelő helyeken, szívből nevettek.

És miközben őket figyeltem, rájöttem, hogy a film a maga cudar, ironikus módján, valóban szórakoztató, sőt vicces.Másnap reggel iszonyatos, égető rekeszizomlázra ébredtem.

Kicsit érettebb fejjel az ÁAK Zrt-hez szegődtem el. Ideális állás benőtt fejlágyasoknak: nappal dolgozom, estefelé szórakozom, éjjel meg alszom.

Voltam már párszor a Völgyhídon/ban. Egyel ezelőtt pont a kis családommal, a hídmester kolléganő vezetésével jöttünk-mentünk a pillérekben, a hídban és lenyűgöző monumentalitása mellett, egy vidám, cserfes program volt, eszembe sem jutott bármin parázni, pedig keresztül kasul voltunk mindenhol.

Pénteken egy másik kollégális körrel voltam hidazni, szakmai program keretében. Az egyik középső pillérben nincs lift, fém lépcsők vezetnek le, irgalmatlan mélységbe a pillér aljánál lévő kijárathoz. Két férfi kollégámmal indultunk neki a lépcsőknek (menjünk előre, mert már rá akarok gyújtani), úgy az első kanyarban (ahol a pihenő is rácsos, át lehet látni rajta a szédítő mélységbe) lenéztek...és pánikba estek. Még két lépcsőfordulót tartottam magam, aztán elkezdtem az ő szemükkel látni és a kecses, építészeti- műszaki műremek, elkezdett valami iszonytató - mi van, ha éppen elhülyéskedték a hegesztést a lépcsőknél- rémálommá válni. Vizet facsartam a korlátokból mire leértem, megfeszített izmokkal végignyomni ezt a távot lépcsőn.
Másnap reggel iszonyatos, égető comb-izomlázra ébredtem....

Nesze neked birka szellem....mi?

Tyúk vagy tojás

2011-10-14T10:41:00.000+02:00

Azt gondolom, hogy párkpacsolati kérdéseket nem lehet az erkölcs és az etika oldaláról megközelíteni.Megint más, ha amit éppen teszünk, az a közmegítélés alapján erkölcsösnek, vagy etikusnak minősül - utólag

Mivel a napokban kéretlen hódolóm akadt, Lacival beszélgettünk erről, hogy hát mégis már hát tudja az illető, hogy férjes asszony vagyok és hát na. Azért ez nem túl etikus.

Aztán a konklúzió az lett, már csak azért is, mert minden álszentnek maga felé hajlik a keze, hogy valójában ilyen kérdésekben nincs olyan, hogy erkölcs, vagy etika.

Számomra például a megcsalás nem etikai vagy erkölcsi kérdés. Érzelmi döntés. Ha válaszút elé kerülnék akár flörtben, akár megcsalásban, nem az döntene, hogy ez mennyire lenne erkölcsös, vagy etikus? A pillanatnyi érzelmi állapotom, azok hiánya, megléte mondaná ki az áment vagy ánem-et.

Ha nem szeretném Lacit, qrvára nem érdekelne mennyire járok el vele szemben etikusan, ha az a másik szinte perzsel. Az más tészta, hogy utána már erkölcsi kötelességnek érezném, hogy felvállaljam a következményeket... Ha meg érzelmileg Lacihoz kötődöm, nem lenne erkölcsi dúlás-fúlás a bensőmben. Egyszerűen nem tenném meg, gondolkodás nélkül.

Szerintem gáz ebbe előre belekeverni ilyesmiket. Csak takarózásnak jó maximum, de rohadtul semmi köze a valósághoz. A valóság ilyenkor mindig a háttérben munkáló érzelmi viharok vagy éppen nyugalom.

Sokan nem tudnak még mindig mit kezdeni azzal sem, ahogy mi funkcionálunk Lacival. Nagyon ritkán járunk külön szórakozni például, de van rá példa. Általában a csajbulik és azok a céges csapatépülések, ahol nem vehet részt mindegyikünk.

És vannak, akik az élő lelkiismeretmnek tekintve magukat ilyenkor legorombítanak, hogy az lenne az etikus, ha én vagy Laci ilyenkor otthon maradna ahelyett, hogy a másik nélkül megy el.

Hát szerintem meg hülyeség. Miért maradna otthon Laci, amikor a közvetlen kollégáival szalonnát süthet?Megint más, ha neki magának nincs kedve menni, mert páfránynak tartja a kollégáit. (erről szó sincsen, csak példa volt).

Most úgy érzem, nem sok jövőt jósolok azoknak, akik úton útfélen az etikára és az erkölcsre hivatkozva állítják fel saját korlátaikat egy szerelmi párkapcsolaton belül, mely összetételét tekintve tekintve 90% vegyes előjelű érzelmet 5% felhőpárát és 5% nyálat tartalmaz.

(mellesleg nem vagyok abban biztos, hogy alapvetően az embertársainkhoz való viszonyolás vajon lehet-e erkölcsi vagy etikai kérdés? vajon azért nem ölünk embert, mert félünk a börtönbüntetéstől, vagy mert szeretjük és tiszteljük annyira a másik életet, hogy nem oltjuk ki?)

Aztán az is lehet, hogy totál hippi lány vagyok ilyen gondolatokkal és húzzak vúdsztokba tükrös szoknyában füvet szívni......

Ez már némileg...... :D

2011-10-13T19:47:00.001+02:00

- anya! mostmár mondmeg: lesz egyszer kistesóm, vagy nem?
- nem tudom Viri, talán
- jó. de szerelmeskedtek Lacival?
- öööö igen
- de ELEGET????
- ööö szerintem igen. de Virág. tudod ez a baba-dolog nem csak azon múlik. Nem lesz minden szerelmeskedésből baba....
- na jó, semmi baj. akkor próbálkoZUNK tovább......
- ööö... kérsz tejbegrízt vacsorára?

Hol van ez a lány?

2011-10-13T12:54:00.000+02:00

http://www.youtube.com/watch?v=o3m7XoIHO8A

Mesterségünk címere...

2011-10-12T12:50:00.000+02:00

Szakértői Team

2011-10-12T10:56:00.000+02:00

A reggeli Six-sigma projekt mellé desszertnek.....

Mai desszert

2011-10-11T20:42:00.000+02:00

Ma a kolléganőm házi készítésű sütijével kínált meg. Azonnal az jutott eszembe, hogy a Lacinak ez mennyire ízlene, de mivel tejszínhabos volt én meg éhes, inkább elkértem a receptet.

Mivel Laci imádja a gesztenyés sütiket, én meg őt, ma össze is dobtam ezt itt:

http://andi1976.gportal.hu/gindex.php?pg=32401514

Annyi különbséggel, hogy utálom a babapiskótát, ezért azt kihagytam belőle, gesztenye, vanília cucc és Hulala.

Amiről szégyenemre gőzöm se volt micsoda.

UHT-s habtejszín.

Én költségtakarékossági okokból (ugyanis van 2 decis meg 5 decis kiszerelés) csak 2 decit vertem habbá, mert tudom, hogy egy jó darabig csak tárolnám a maradékot, aztán megromlana.Így is bőven futotta a tetejére, ha nem is két centi vastagon....

8 egység inzulinnal tálaljuk.

Kinek a pap, kinek a paplan....

2011-10-11T09:13:00.000+02:00

Némileg visszhangot keltett az ismerőseim körében, amikor olyan pongyolán , megmagyarázatlanul benyögtem a Kinez Ági féle tanácsokat ide a blogomba.

Nekem már megér egy bejegyzést.

A balhé ugye ott indult, hogy besokaltam a hétköznapok monotóniájától. Ágiról tudni kell, hogy nagyon egy a stílusunk, amikor ő azt mondja: igyál meg naponta egy deci pálinkát, azt jelenti: ne csak a robot legyen, esténként HA úgy esik jól, lazítsak, igyak meg egy pohár finom bort és kapcsoljak ki.

Ágiul tudni kell, de nem is akarom mentegetni, semmi Istentelent nem mondott.

Azzal, hogy flörtölést javasolt, azzal is azt bizonyította: engem jól ismer, de MInket Lacival még nem. Mert volt idő, amikor valóban az jelentette számomra a felüdülést, ha a lábam előtt hevertek pl a férfiak (hiszen az már a Világ majd’ fele nem? :) ), de erre jó ideje semmiféle igényem nincsen.

Node nem is ez a lényeg. Van ismerősöm, aki szintén kineziogiát tanult. És amikor elmeséltem neki, hogy Ági közölte: „Luca! Már hiányol a Világ boszorkány-közössége, tessék felfüggeszteni olykor a cseléd-létet és visszatérni közéjük”, csak hümmögött és a száját húzgálta, majd elmondta az általa helyesnek tartott irányt: „ ennyi idősen, férjes asszonyként gyerekekkel a megoldás az, ha elfogadom, hogy a dolgok megváltoztak és megtanulom szeretni ezt a helyzetet”.

Önmagában egyébként mindkét „szakvélemény” megállja a helyét és elvezet egy olyan állapothoz, amiben megtaláltam a helyem és puffogás nélkül tudok benne létezni.

maradj aki voltál kontra legyél akinek lenned kell

alakítsd kedvedre a világot kontra alakulj a világhoz – ő az erősebb

És valószínűleg mindkét szakember kezéből olyan emberek szaladnak majd szerteszéjjel, akik végül elégedettek lesznek azzal amiben élnek.

Mégsem mindegy nekem, aki világ életében szeretett kötözködni és vitatkozni, hogy hogyan? Nem véletlenül tartok ki Ági mellett hosszú évek óta.

Persze lehet azt mondani, hogy naná, az ember a kisebb ellenállás felé húz, hogyne az a szakember a nyerő, aki a számára vágyott, számára kényelmesebb megoldást javasolja.

Nagy tévedés.

Sokkal nehezebb megtartani magunkat afölött a szint fölött , ami nem jelenti önmagunk teljes, vagy nagy mértékű feladását. Higgyétek el, próbáltam: sokkal könnyebb belenyugodni, megmagyarázni magamnak, hogy pl. nonstop háziszolgának lenni miért jobb nekem, mint a „Banya-Tanya”. Sokkal kevesebb energia és munka kell ahhoz, hogy az ember elfogadja, megszokja és végül alap állapotnak tekintse a szűkebb komfort zónát, mint ahhoz, hogy konfrontálódjon (már ha kell), szembe menjen másokkal azért, hogy ne kelljen feladnia önmagát és a vágyait.

Persze az ember nem lehet a végletekig önző sem. De nem látom be: ha a környezetem elfogadja, hogy nekem igenis igényem van arra, hogy olykor (nyilván miután a gyermekek ellátva, kötelező letudva) a lovak közé dobjam a gyeplőt, miért tennék mást, csak mert társadalmilag az lenne a helyes?

Nekem nem az a bajom, hogy nekem kell főzni, nekem kell elpakolni mások után. Nem utasítom el a háziasszonyi szereppel járó teendőket. De fiatal, tüzes nő is vagyok egyben, aki pl nem érti hogyan ülhet otthon a 17 éves kamaszlánya, miközben annyi kaland is van a nagyvilágban? Miért annyira fontos egy fehér melltartó, ha egyszer van fekete is, sőt ami még jobb: ennyi idősen mi nem is hordtunk melltartót…ööö volt, hogy bugyit sem.

Persze mások vagyunk. Fenntartom a jogot a kamaszomnak, hogy más igényei legyenek,másképp üsse el a szabadidejét, úgy magamnak is. És bántani másokat azt gondolom nem azzal bántanék, ha ezeknek a magam módján olykor érvényt szerzek, hanem ha pl. a háziasszonyi teendőkkel azonosítom a hiány érzetemet: magyarán: mindenkivel üvöltözök, hogy nem csinál semmit, csak én főzök, csak én vasalok, miközben mindenki éli az életét, mert bizony: 100-ból 90 fusztrált feleségvégül így végzi.

Én benne szeretnék lenni abban a 10-ben, aki örömmel megfőzi a vacsorát, hogy legyen mit enni a családnak, amíg elhúz a férjével(!!!) kikapcsolódni…és mivel a férjem ebben maximálisan támogat, azt hiszem a téma le is zárva ezennel :)

Anyunak, meg akit még érdekel

2011-10-10T19:25:00.001+02:00

Szóval az van, hogy anno nászajándékba kaptunk negyedmillányi praktiker utalványt a kollégáktól.Ami azért jó, mert ha pénzben kaptam volna, biztosan elmentünk volna Görögbe' , meg meglenne a komplett 39 szín a Lady Kama harisnyákból, a ház meg olyan lenne még mindig amit utálok.
szóval belevágtunk és Laci nagy meglepetésére, 250ezerből cakkba vágtuk a konyhát, a nappalit, az előszobát és még a fürdőhöz is megvettük a festéket. (és még maradt 12 ezer forintunk a Praktiker Klubkártyán :P)

Anyukám már nyaggatott, hogy mutassak valamit a végeredményből.
Én meg nem siettem, mert akartam volna, hogy teljesen szépen készen, nem csálé párnákkal stb mutassam meg, de má' mindegy.
A lépcsőkhöz majd odaképzelitek az Ikeás Keith Haring matricákat, mintha le-föl szaladgálnának rajta :), a fotel szürke párnája helyett meg elképzelitek, hogy le vagyon cserélve pirosra, vagy erdőmintásra.
Piros kanapé huzatra nem volt 30 ezer forintom, így addig szemetem az Arzenálban azzal a kockás ágytakaróvak, míg le nem árazták a felére, 2500 forintra :) Az eladó csaj már röhögött, amikor megláttam és úgy szorítottam magamhoz, mintha a gyermekem lenne. :P

a Nappalival kezdem, azt most aránylag oké.

Ilyen volt:

ez utóbbi azért már aközben készült, hogy kezdtük szétbombázni a terepet:

festettünk atom-mód, jól látjátok: még Laci is :-O

Apósom padloponozott (nyami: nem olyan mint valami olvasztott torta-máz? :) )

Laci és Virág tesztelték a padlopon szakítószilárdságát és a lépészajcsökkentők zajtalanságát:

Laci padlót fogott:

Végül ilyen lett:

Én meg egész idő alatt csak a hajammal voltam elfoglalva.....(eeegen hát az ablakon ott vannak a kézlenyomataim, erm...ma le is pucolom.... és hülyék a fények, nem izzadtam így le a sima copf-készítésben :D)

Szóval ez még nem a végleges, anyunak zsemlemorzsa, majd mutatom a többit is :)

Nos anyu?

Depi

2011-10-08T20:45:00.001+02:00

Anyukám olvasván a blogomat telefonbeszélgetésünk alkalmával megkérdezte: depis vagyok-e éppen?

MÁR nem :)

Persze KinezÁgi által rossz kedvre felírt 1 deci pálesz/nap vagy a flörtölj pasikkal opció közül végül az következőt választom:

"húzzatok el Lacival valahova, ami NEM otthon van, bulizzatok, és szexeljetek mind' állat"

Ez utóbbit akkor vetette fel, amikor közöltem vele, hogy fél decitől is fejre állok és eleget fürdöm a saját férjem csodálatában, nem köll nekem még 20db domina-lakkcsizma nyaló férfi egyed, hogy helyemen legyek.

Ősszel úgyis ki vagyok kattanva, innen már felfelé vezet az út :) elnézem magamnak a nyilvános hisztit

Előre a sárga úton Dorothy.......nem csak B terv van... :)

Addig meg megnézem sokszor ezt, mert mindig felvidít:

http://izgaga-biomasszak.blogspot.com/2010/09/horvat-flasback-6-11perc-28-masodperc.html

és összeteszem a két kezem, hogy ennyi mindenem van, volt idő, amikor a negyedéért is ölni tudtam volna. (és mondanom sem kell, hogy nem csak a materiális javakról pofázokkkk :) )

Istentelen(?) gondolatok

2011-10-08T15:33:00.001+02:00

Devizha hitelünk van. Nem is kevés. Én úgymond: megörököltem ezt Laci előző házasságából, de nem panaszkodom: átvállaltam egy hitelt, saját szabad akartomból azért, hogy majd 20 év múlva egy saját kertes házam lehessen.

Most, hogy a havi törlesztés már jóval elhagyta a hat számjegyet,lassacskán közelebb lesz a 200-hoz is, mint a 100-hoz, beszélgettünk Lacival, mi lenne, ha nem tudnánk tovább nyögni a részleteket? Akkor a már szokásos eszközünkhöz nyúltunk: mi a legrosszabb, ami történhet és mi benne a jó?

Azt mondtam: legfeljebb a bank viszi házat. Mi meg megyünk albérletbe. A mostani törlesztő részlet feléért....ebben meg is nyugodtunk.

Aztán tegnap, az M0-n dugó volt hazafelé. És én gondolkodtam:

Komolyan mondom: el kéne adni a házat.Kifizetni a hitelt. A mostani törlesztő részlet FELÉÉRT már bérelhetünk kis szerencsével: kertes házat is. Vagy mondjuk eladjuk és visszabéreljük.

Hát hol van az megírva, hogy nekem MUSZÁJ, hogy legyen a nevemen egy ház mire meghalok?

Vajon fogok-e annyi pénzt keresni 50 évesen, amikor ez a ház teher-mentes lesz mint most? Vajon fent tudom-e majd tartani? Vajon annak ellenére, hogy a ház teher mentes, nem marad-e további teher?

Nyugaton már senkinek sincs saját háza.

Vajon tényleg azzal segítem a gyerekeimet, ha mire ők 50-60 évesek lesznek rájuk hagyunk egy házat?

Miközben emiatt nekik félre tenni, segíteni az életkezdésüket a mostani törlesztő részletek miatt nem tudjuk majd.

Ők már be sem tudják majd terhelni a mi házunkat, hogy kapjanak hitelt, ahogy mi tettük a szülőkével.

Ha azt a havi 70 ezret ami megmaradna félre tennénk minden hónapban és befektetnénk, nem 20, hanem kb 10 év alatt meglenne a tőkénk a hozamokkal, hogy azonnal, kp-ra vegyünk egy saját ingatlant.

Vagy mondjuk félretennénk a gyerekeinkek.

Vagy ÉLnénk, amíg keresünk annyit és van bennünk annyi erő, hogy megtegyük.

Élményeket gyűjtenénk tulajdon helyett.

Különben is: ha meghalunk , a gyerekek még marakodhatnának is házon kinek mennyi és hogyan fizessék ki egymást?

Meg illetéket kell utána fizetniük.

Ha meg rájuk hagyunk egy halom pénzt, azt bármennyivel el lehet osztani, nem kell utána fizetniük semmit-tudtommal.

Ja. Nem lesz ingatlanunk. De mégis ki parancsolhatja meg, hogy legyen?Ki?KI?KI?

Mert azt mondják egy albérlet egy feneketlen zsákba szórása a pénznek...meggondolatlanság.

Miért? 32 milliót fizetni egy 14 milliós házra...az mégis MI? (már ha így marad a CHF,ahogy marad)

Az albérlet árát legalább egy magánszemély kapja és pumpálja vissza a gazdaságba nem?

Na most lőjetek le, mielőtt teljesen eretnekké válok.

Vajon mi történne akkor, ha minden devizás így kezdene el gondolkozni? :P

Az a bizonyos jóéjszakát-mantra

2011-10-07T13:08:00.000+02:00

Amit Laci szokott a fülembe susogni, az nem publikus.

Viszont feljegyzem az utókornak és elsősorban Virág a jelenlegi esti rituálénkat, hátha nem fogom tudni neki elmesélni, amikor már elfelejti.

Az egész kb 3 éves indult ezzel:

puszi-ölelés-csiki-simi nevetés - jóéjt ezeket minden este el kellett mondani és végre kellett hajtani.

Azóta sokat változott a repeortoár, olykor csak az előadásmódon csiszol a lányom, van, hogy hozzá tesz, meg ilyenek .

Szóval perpillanat ezt nyomjuk le minden este jóéjtpuszi helyett (mondjuk és csináljuk):

- puszi

- ölelés

- simi

- masszír

- csiki

- nevetés

- fülnyali (ezt csak imitáljuk)

- 7 fogás normálisan lábon

- 7 fogás artikulálatlanul kézen

- piszipisze nózi pisze (eszkimó puszi, de miközben mondjuk, csuklani kell, mintha részegek lennénk)

- áááálmoska (ezt mondani kell elnyújtva, közben két tennyérrel megsimítani egymás arcát)

- horkolás ( csukott szemmel, közben nyavajogni két horkantás között,mintha rosszat álmondánk)

- foooog (ezt üvölteve kell, azóta, hogy kiesett az első foga)

- Michael Flatley (ez mindig változik, mert éppen az aktuális kedvenc DVD-címét kell mondani)

- DÖGLÖTT DARÁZS! (ezt vadul, gonoszan és közben öklünkkel a párnára csapva - a darázscsípéses fiaskó óta)

- Jó éjszakát!

(és ezután még utánamkiabál: anya! nyakig legyél ám betakarózva!)

- Nem-akarok-zumbázni!!!! - No, akkor húzzál vazzeg!

2011-10-07T11:56:00.003+02:00

Ál-landóság

2011-10-06T22:00:00.001+02:00

megmondom frankón: ha a jövőben valaha munkahelyet keresnék,sok mindent biztosan tupíroznék az önéletrajzomon.

De az is biztos, hogy előbb írnám be, az 5 év agysebészi tapasztalatot kamuból, mint azt: "jó monotónia tűrés".

Megvan énnékem a magam keresztje: irgalmatlanulergyálul nehezen tűröm az állandóságot.

Öööö....igen, még a jó dolgokból is. (anyukám jól van üzenem mindenkinek, a kutya is jó dolgában vész meg, erről is tudok köszi).

Az meg, hogy a női szerepvállalás bárcás, főszakács anyatirgincs ésatöbbi lehetőségeiből melyik vagyok én: valószínüleg a Semmelweis Egyetem Pszichológiai kara ellene rajtam egy hétig kompletten, akkor sem bírnának irányba tenni.

Pár éve rájöttem: az ide-oda vergődés helyett jobban járok, ha elfogadom: izgága kis gumimókus vagyok és valószínűleg gumikalapáccsal fognak még a koporsómba is belecsapdosni, hogy maradjak már veszteg.

Ne tudjátok meg így is milyen gáz néha, régebben még lelkiismeret furdalásom is volt, amikor genya módon fogtam és anyámra hagytam a 9 hónapos gyerekemet, hogy elmenjek 3 órára Hobo Blues koncertre,mert bekattanok. aztán meg azért utáltam magamat, mert még a telefont sem emeltem rá a barátaimra, annyira belemerevedtem a háziasszony-anya szerepkörbe.

Mostanában is van, hogy besokallok valamiből. mint pl. munkahelyen éppen mindenki jön-megy, sok a dolog nekem is, kevés felnőtt emberi beszélgetést tudok lefolytatni. Itthon a kamasz magára zárja a szoba ajtót és elvan, a kicsi masszívan játszani kezd és elvan, majd akkor találnak meg, ha valami kell:

- Luca, nem láttad a fehér melltartóm?

- nem. szobádban?

- nincs.

- nézted?

- (hisztisen) már ezerszer!!!

- jó, akkor keresem.

- állj Luca ne keresd itt van a szobámban az ágy alatt/ teknős terráriumban/ dvd íróban volt

-Anya varrjál Missz Röfinek kutya füleket

- késő van.

- akkor éhes vagyok

- már vacsoráztál

- akkor szomjas

És emellé ugye ismét itt a fűtés-szezon, emberem se esik haza 8-nál előbb (de legalább még ébren vagyok mire ugye...).

Így egy óra beszélgetés, aztán ájulat.Olyan ingerszegény volt az elmúlt pár hetem, mint egy gumiszoba.

Szóval az összes hócipőm teli lett, mert én még csak magamra se vághatom a szobám ajtaját, mert egyrészt úgyis rám nyitja valamelyik kölök, másrészt meg: a házimunka, az házimunka.

Az az irgalmatlan nagy mázli, hogy nem riadok meg, mivel tudom, hogy 2 nap múlva meg már hiányozna, ha nem lenne, no meg ahogy írtam: elfogadtam, hogy nekem nem szabad belekényszeríteni magam abba a tudatba, hogy az állandóság jelenti a biztonságos, boldog létet számomra, mert nem. Nekem a változás a boldogság , még ha olykor rápacsálós is.

Arról nem is beszélve, hogy a Férjem is tudja, hogy a herót-ot sem tudom állandósultan elviselni, így senkinek sincs félni valója, amikor ki akarom lőni egy másik bolygóra, ezzel megelőztük a szemrehányós, durcás vádaskodós barom játszmákat, pontosan tudja hogyan tud feldobni és higgadtra szeretni.(amúgymeg belőle eddig még sosem volt elegem, igaz elég változatos egy pasi :) )

És csak, hogy jól agyoncsapjam a mondandómat, van amiről sosenem mondanék le a teljesség igénye nélkül:

- Laci jóéjszakát kívánós mondókája mindig ugyan az. (igaz sosem mondja kétszer ugyan úgy)

- Virivel közös pusziölelés lefekvés előtti mondókánk (igaz kéthetente hozzátesz egy mondani valót, már lassan 10 perces az esti búcsúzkodás)

- Hogy Annától mindig megkérdezzem amikor hazajön hogy "na mipálya van?" (igaz, úgyis mindig más pálya van)

és hogy amióta együtt élünk bármit sütök legyen az pogácsa, vagy fahéjas- csiga, mindig csinálok egy szív alakút az utolsó adag tésztából Lacinak (igaz most volt még csak két éve, hogy együtt élünk és nem sütök minden nap)

ne vinnyogjak hát tovább, pofám alapállásba, nyugodalmas jóéjt mindenkibe :)

Részletek egy régi szórólapra írtakból....

2011-10-06T08:52:00.001+02:00

"Amikor az ember megszületik a világra, már akkor egy rakás szemét egy pszichopata vagy kurva.Akkor még csak leghátul a génjeibe rejtve lappang és ártatlan szemeivel bámul a világra, mindenki el van tőle ájulva. Elképzelem, hogy Hasfelmetsző Jack, vagy Hitler milyen helyes kis pufók , jó illatú csecsemő volt és sorra gyártotta a "Nézd milyen édeset kakált" titulusú pelenkákat."

"Anyuci nagyon tehetségesen rajzolt hagymákat, meg embereket ,eg egymás mellé állított tárgyakat, amik nagyon csendben éltek. Anyuci rajzai megszólalásig hasonlítottak arra, amik Anyuci előtt álltak lerajzolás céljából. Aztán a sok szeretetmentes kovakő addig súrlódott Anyucihoz, hogy amikor Anyuci végül megismerte Apucit, nagyon-nagyon rávetítette vágyait. De most az egyszer Anyuci rajza egyáltalán nem hasonlított arra, ami a valóságban előtte állt."

"Aztán februárban szexeltek egy-két kiadósat és végül kilenc hónapra rá megszületett a nagy sötét szemeivel a világra csodálkozó Elsőszülöttjük, akinek Anyuci szerint sosem volt kék a szeme.Anyuci nagyon boldog volt, Apuci is elhitte, hogy az, és végül annak rendje és módja szerint elvette Anyucit feleségül"

"Itt most átugronék néhány évet. Már csak az Első szülött kedvéért is, aki az elkövetkező években csak jót és hasznosat tapasztalt. Mondhatni: szellemi tőkéjének és erkölcsi érzékének 99%-át ekkor kapkodta magára. Utána már csak felejtett....elég rendesen."

Namost: ha én így láttam a világot , a szüleim életét, magamat 16 évesen, csoda, hogy még élek..... :) Persze ennyi idős korban minden normális kamasz utálja magát nem?Nem. Nem baj. Szerencsém, hogy sem a Világ, sem Anyuci meg Apuci és talán én az Elsőszülött nem volt olyan elb*szott,mint amilyennek akkor láttam őket.....

Szasz Mica!Kedves Gábor! Mizu Pallag? Helló Dugó!

2011-10-05T20:14:00.000+02:00

Ebben a házban már sosenem lesz rend?

Nagy nehezen túléltük a felújításokat.

Majd végre behoztam a felújításokból adódó sz*rtam a háztartásra nagy ívben elmaradásokat.

Most pedig beköltözött a házba a nagyon régi életem.

Székesfehérváron szeptemberben végleg felszámolásra került a gyerekem apjával közös kis egyszobás.Amibe már eleve az előéletemmel költöztem.

Több tonnányi papír, irat, ballagási tarisznya, fősulis jegyzet, adóbevallások, az első fizu papírom (netto 17ezer forintról).

A naplóim nem kerültek elő. (még) Mondjuk csak ma kezdtem a szortírozást.és nemtom hol a vége.

Találtam egy dossziét: benne levelek abból a korból, amikor nem emailben kommunikáltunk a távoliakkal. Halom Est-képeslap, giccses névnapi köszöntők, mókás karácsonyi jókívánságok 15-20 évvel ezelőttről.

És vannak megírt, de fel nem adott levelek, képeslapok.

Azon agyalok, mi lenne, ha most adnám őket postára.

Mica, neked is van egy. Majd viszem személyesen......

Nem kizárt, hogy az elkövetkező napokban a fellelt morzsákon fogok kérődzni....majd jelzem, ha visszaváltottam öncélúból, köz- bloggerré. addig is mindenkitől elnézést, aki nem annyira kíváncsi a kamasz Lucára :)

Költői Duál izé

2011-10-04T08:59:00.000+02:00

Jaj nagyon szeretek ám hinni dolgokban, főleg amikor még az is kiderül, hogy igazak. Bár ez utóbbi hiánya nem mindig tart vissza attól, hogy rajongásig higgyek bármiben, amiben éppen fantáziát látok. A dulaitásban hiszek. Ráadásul működőképesnek ítélem meg az elméletet, miszerint: amennyi fény világít, épp annyi sötétség kíséri. Ha -tegyük fel lehet ezt mérni - tizes skálán 6-os ra bírok gyűlölni, akkor valahol- csak épp esetleg mélyen eltemetve- 6-osra bírok szeretni is.

Azon gondolkodtam az elmúlt fél napban, hogy vajon duálisak az emlékeink is?

Ha például Virág születésére gondolok: a felemelő, semmihez sem fogható boldogság mellé, máris odakúsznak az akkor átélt fizikai fájdalmak és a félelmek ( "holapicsábanvanaszívhangjaagyerekemnekmagaazorvoscsináljonmárvalamitbasszameg!"), amik kísérték.

Ha belegondolok azokba az időkbe, amikor Görögországban éltem, a napfény és az olivabogyó ízét megkeserítik azok a megaláztatások, amiket a főnökeimtől kellett eltűrnöm (amíg fel nem mondtam és át nem szerződtem máshova).

Megnyitok egy file-t, amiről tudom, hogy érdemes megnyitni és a kezem automatikusan kúszik egy másik ikonja felé, ami legalább olyan erővel vág hasba, mint az első fájl szívbe.

Ez ilyen tényleg? Nem kell megváltoznia, csak kérdezem. És amire már nem emlékszem annyira fájó szívvel, annak a boldogság-emléke is halványult. Én valahogy nem érzem át azt, hogy az idő megszépít, a szépet felnagyítja, a rosszat elmossa. Amit elmos, azt viszi egy-az-egybe', mint a kemoterápia a beteg és egészséges sejteket egyaránt.

Ami meg itt marad, az a zsigeri bizsergéstől a levegő után kapkodó pánik rohamig képes le-föl cincálni, mint a Vidámparkban a szabadesés-szimulátor.

A boldogság csokiról az árcédulát nem lehet lekaparni nyom nélkül. Ha nem akarom látni mennyibe került, le kell mondanom a csokiról is (?).

Vagy ne most kezdem el gazolni a számítógépem, amin 9 éve gyűlik az életem?

Vagy most akkor mivan?

muttertiger

2011-10-03T13:01:00.001+02:00

Ma felhívott telefonon a céges vezetékesen egy úr Miskolcról, hogy vaterázom-e? Mondtam igen.

merthogy akkor a szőnyeg, ami érdekelne, ő szívesen ideadja olcsóbban.

Gondoltam: HE???

Mondtam: nem igazán értem miről beszél. (egyébként szoktam vaterázni, sőt: rengeteg kollégámnak én ütöm le a kinézett árut a saját felhasználó nevemen szóval lehetett akár szőnyeg is - anyám. ha meghalok és valaki megörökli a felhasználó nevemet, biztosan elborzad mennyi mindent vettem, pedig nem is nekem kellett - a fogyasztó zselé és az XXXL-es kanárisárga kosztüm sem- tipp angol kutatóknak bebizonyítani: miről árulkodnak internetes vásárlásaid? )

Hát aztán kiderült, hogy a vaterán egy muttertiger nevű érdeklődött és ő meg addig guglizott, míg meg nem talált engem a neten, valami közösségi portálon, onnan a cégemet, onnan meg franc se tudja hogyan megkapta a vonalasomat (ami abszolút nem nyilvános, szóval még jövök eggyel valemelyik kollégának április 1-én).

Végülis, a muttertájgörség nincs levédve.Vagyunk egy páran úgy hiszem :)

Csak "vicces", milyen ügyes, kitartó emberek is vannak.

Egyúttal üzenem a vaterás muttertiger-nek, hogy ha még érdekli a szőnyeg, az úr telefonszáma ugyan nincs meg, de a nevére és a lakhelyére emlékszem....innen már csak pár katt a közösségi portálokon és óccsóér' van a talp alá való :)

Sosenem tanulunk Sziszifusztól?

2011-10-03T10:17:00.000+02:00

Vannak amik és vannak akik....

...olyanok mint az olaj és a víz.
Kevergetni lehet, fáradtságos munka árán egy pillanatra - látszólag - egy elemmé válik a kettő.
De aztán, szinte azonnal, elkezdi kilökni magából egyik a másikat.
És a kavarás újra indul......

No comment

2011-10-03T08:42:00.000+02:00

Tavaly ilyenkor:
"- nem akarok kistesót, nem akarok a kistesóról beszélni, és ha lesz kistesóm, halálra fogom utálni, de legfőképpen Titeket Lacival"
"- nem akarok kistesót, mert ott fog bőgni a mellettem lévő ágyon én meg nem tudok majd aludni, mert folyton le KELL majd lökdösnöm az ágyáról"

7 napja:
- anya nézd, lerajzoltuk a családot az iskolában
- nagyon szép. és ki ez a baba Laci kezében?
- hát a kistesóm

6 napja:
- anya, de én tényleg szeretnék egy kistesót nagyon.nagyon.

5 napja:
- anya, nézd, lerajzoltam ahogy Lacival szerelmeskedtek, hogy legyen kistesóm ( öööö)

4 napja:
- anyaaa had legyen kistesóm. úgy szeretnék vele játszani

3 napja:
- anya ha lesz kistesóm én majd vigyázok rá, hogy tudj pihenni ha fáradt vagy tőle

2 napja:
- anya. figyi, ha sokat gondolok arra, hogy van egy nagy kutyánk, a kistesóm meg rajta ül a hátán és én meg ott vagyok mellettük, hogy vigyázzak rá le ne essen, akkor lehet egy kistesóm?

tegnap:
- anya. de mostmár tényleg. Lesz kistesóm?
- majd talán lesz valamikor
- de MOST? légyszi anyaaaaaaaaa

áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá

Egyenes Virág-szál

2011-09-30T13:22:00.003+02:00

Virág lányom kapott valahonnan fentről egy olyan mértékű bátorság csomagot, ami már-már devianciába hajlik. éppen ezért van, hogy nem tudom eldönteni sírjak, vagy nevessek rajta?

Hangsúlyozom: fogalmam sincs honnan szedte, mert kisgyermekként sem voltam ennyire nehezen befolyásolható és most sem vagyok.

Persze fél ő is: a darazsaktól, szellemektől, sötétségtől, hogy egyszer meghalok, de ezek valahol rendjén való félelmek…szerintem.

Kiskorától kezdve zsarolhatatlan (értsd: nem lehet szankcionálni a "jól bevált" módszerekkel).

Ha pl. azt mondtam neki, hogy nem nézhet aznap mesét, mert…ő egy hétig nem nézett mesét…csak.

Vagy amikor próbáltam befenyíteni: ha nem hegyezed ki a ceruzáidat, fekete pontot kapsz, „anya, az, ha én fekete pontot kapok, Neked rossz, nem nekem” – és bakker. Igaza van. Még időben visszanyeltem a „nem nekem tanulsz, hanem magadnak édes lányom”- litániát, mert ez csak félig igaz, ha őszinte akarok lenni. Igenis nekem is fontos, hogy a gyerekem hogy teljesesít, mit tagadjam?

Ez egyrészt boldoggá tett, mert hihetetlen ráérzéssel ignorálta azokat a nevelési eszközöket, amelyekről tudvalevő, hogy sokszor légből kapottak, manipulatívak, mégis használjuk őket nemzedékek óta, akkor is, ha megfogadtuk, hogy mi nem fogjuk élni ezekkel.

A szülői lét nem bír tudatos lenni. Van az a pontja a tehetetlenségnek, amikor csak frázisokat bírunk puffogtatni.

Számára az egyetlen „szankció” az odafigyelő, értelmes érvelés ( de ismétlem: kinek van erre mindig agya???), illetve a tetteinek közvetlen következménye volt. Azaz: ha elcsatangolt, pedig nem volt szabad, nem a mese nem nézése, hanem a tény, hogy látta az anyját totális pánikban, hogy hol van-lett végül a visszatartó erő. Ha katolikus lenne, nem azért tartaná be a 10 parancsolatot, mert kötelező, hanem mert értelmét látja és valóban nem akar embert ölni.

Az ilyen embert hívják belső-kontrollosnak azt hiszem.

Az iskolában van egy rendszer a jó magaviselet érdekében: egy piros-kék korongot tesznek nyilvánosan minden gyermek neve mellé. Minden nap. Ha valaki rosszalkodik, pirosról kékre fordítják. Ha még tovább rosszalkodik, leveszik az aznapit. Akinek egész héten piros, az kap egy matricát pénteken az üzenőjébe.

Virág szerda este besomfordált hozzám és közölte, hogy aznap lekerült a korong a neve mellől. Az ebédlőben hangoskodott (konkrétan: óbégatott, hogy „éhesek vagyunk, enni akarunk”. Majdnem felröhögtem, de komoly arccal annyit mondtam: hááát előfordul az ilyen, remélem tanult az esetből, blablabla. Mert elvégre is jogos: nem ő van egyedül az ebédlőben, OKA van annak, hogy nem szabad hangoskodni, nem teheti meg egy gyermek az iskolában azt amit akar, vagy amit mondjuk esetleg otthon megtehet. Tiszta sor.

Ami a csattanója, hogy elmesélte az ezt következőket is: a tanerő levette a korongját és az asztalára tette. Virág meg azzal a mozdulattal a kukába dobta és közölte a tanerővel, hogy ő neki aztán nincs szüksége arra, hogy a matricáért viselkedjen, inkább sose legyen piros korong a neve mellett.

És biztosan elfogult vagyok. De magamban irgalmatlanul büszke vagyok rá és csak remélni tudom, hogy ez a hozzá-állása megmarad. Mert amúgy csillagos ötös dogákat, piros pontokat és arany csillagokat hord haza talicska számra, otthon az első a házi feladat, azt is felolvassa otthon gyakorlás képen amit nem is kellett, szóval MOST úgy érzem, hogy Virág nem totál szociopata, társadalom idegen valaki, hanem egy olyan gyerek, aki egyszerűen szelektál a számára ésszerű és ésszerűtlen szabályok között.

Nehéz lesz a dolga és idővel meg kell vele értetnem, hogy a társadalomban vannak szabályok, amikhez muszáj tartani magunkat, mégha értelmetlenek, ésszerűtlenek is. De nagyon bízom benne, hogy csak annyira fog majd úszni az árral, amennyire ez minimálisan kell, hogy élhessen.

Másrészt meg az ilyen viselkedés két irányba viheti: nagyon lefelé, vagy a csúcsra. És bízom abban, hogy ez utóbbi sanszosabb…:)

Annak ellenére, hogy az ő érdekében nem veregethetem vállon az ilyenek miatt nyilvánosan a szemébe mondva, magamban nagyonis dagadozik a mellkasom és kicsit talán…irigylem is ezért…..

Alap

2011-09-30T12:31:00.001+02:00

Aztán lepörgök a ruhatémáról és rákoncentrálok a világbékére.

"Oké, akkor én megyek a turkiba, te addig mész a szerelvény-boltba. Aztán amelyikünk előbb végez, odajön a turkihoz és megvár engem"

"- nekem kell egy olyan kockás pizsama alsó....

- minek? ha Te pizsamában vagy azt jelenti, hogy nem mellettem térsz nyugovóra. ha meg mellettem, akkor minek a pizsama? úgysem engedném

- ööö ...Laci....én ezt az utcán gondoltam hordani

- jaaa, hacsak úgy nem"

Még szoknom kell

2011-09-28T20:11:00.001+02:00

Lacival való kapcsolatomban meglehetősen sok mindenhez kellett hozzászoknom egyrészt újra, másrészt meg csak úgy magától.Az újrázások főként olyasmik voltak, amik természetesek egy párkapcsolatban, csak épp kijöttem a gyakorlatból az egyedül töltött időszak alatt, úgy mint: ELŐRE tájékoztatni a páromat a terveimről és nem utólag kész tény elé állítani stb, meg aztán voltak olyan dolgok, amiket eleddig nem tapasztaltam párkapcsolataim során, és csodálkoztam, hogy ilyen is van. Pozitív dolgokról beszélek, rosszabbhoz voltam szokva olyannyira, hogy az már természetesség-számba ment nálam. Tudomásul kellett vennem, hogy bizonyos dolgok mögött nem kell a cselt keresnem, vagy nem kell már jó előre összeszoruló gyomorral bejelentenem tényeket( vettem egy huszonikszedk csizmát a vaterán, mennék céges buliba stb.)

Most újabb meglepetéssel szolgált a kedves férjem:

hétfőn félkómában jeleztem neki, hogy a barátnőimmel elhajolnánk picit Pesten csütörtökön este. Ő rábólintott. Majd kiderült, hogy aznapra színház jegyük van Annával. Ami már azért is szégyen, mert még én vettem nekik szülinapjukra ( Anna imádja a musicalt és a Kabaré megy Gödöllőn és meg akarta nézni én meg annyira azt nem, szóval ügyesen, diplomatikusan delegáltam a feladatot Lacira "menjetek csak kettesben, rátok fér, ez az én szülinapi ajándékom Nektek!"....büszke is voltam magamra, megmondom a frankót.) De hogy aztán még nekem kelljen nyünyürgetnem a páromat, hogy ugyan már, hiszen én voltam a feledékeny, tudunk mi inni máskor is a csajokkal.....

Mert az elődeinek mindig az volt a baja, hogy nem AKARJÁK megadni nekem azt a szabadságot, amit igényelnék. Neki meg az volt a szívfájdalma, hogy nem TUDJA megadni. Mert , hogy mindig ők az elsők én meg majd utánuk. Micsoda különbség! Lestem is nagyot.

Főleg, hogy mellette nincs szükségem extra szabadságra, mert totál szabadnak érzem magam, legalábbis az igényeimhez képest (merugye lehetne vitatkozni mi is a szabadság, csak most nincs kedvem). És ami az ő szemében valami extra áldozatnak tűnik részemről, az tulajdonképpen semmi extra. Jó hülye vagyok, persze hagyhatnám abban a hitben: micsoda kegy részemről, hogy máskor megyek szittyózni a csajokkal, de az ilyeneket megtartom az ellenségeimnek :)

Arról nem is beszélve, hogy egy hete voltam céges bulin, ahová két okból nem mentünk együtt: őt nem hívták meg, engem meg meghívtak.

És azért na. Nem sok asszonytárs dicsekedhet azzal, hogy amikor másnap Pécelen az ex főnöke átnyalábolja a még félig ittas állapotban leledző szépasszonyt a szépember autójába, akkor a férj vidáman vigyorogva annyit közöl: "drágám ez már nagyon rád fért". És aztán hagy aludni egész nap.

Egy mázlista pics@ vagyok, még mindig...... :)

(mellesleg ez most ilyen "véletlen",hogy két poizitív élményem a férjemmel a piához köthető, , mert alkoholista pics@-még- nem vagyok...)

Random hiszti 2.

2011-09-27T09:40:00.001+02:00

- mi bajod van már megint?
- szorít a melltartóm. tutira hiztam
- hát vedd le b*zzdmeg!

Egy kollégaNŐre vágyom.Táskájában egy jó adag megértéssel, egy Triumph törzsvásárlói kártyával és 2 óra ebédidővel.

Válaszok

2011-09-27T08:39:00.001+02:00

"- ja, ez? elszúrtam a vacsorát és Laci levert egyet a húsvágó bárddal"

"- ja, ez? megvágtam magam borotválkozás közben"

" - ja, ez? másodállásban egy késdobáló asszisztense vagyok és remegett a keze"

" - ja, ez? éjszakai kommandós bevetésen vltam és megmart egy kobra"

" - ja ez? tegnap olvastam a Vouge-ban, hogy ez a trendi. Angelina Jolie is így volt az Oscar -gálán"

Ma értekezletem lesz, szóval legalább 20 embernek kell még délután 1-ig felkészülnöm hasonlóan elmés válaszokkal.

Csak nem fogom azt mondani, hogy hajnali 4-kor arra ébredtem, hogy beleakadtam a masszív fa-fém ikeás olvasólámpa zsinórjába és a fejemre esett, majd úgy homolokon b*szott, hogy felrepedt a bőr annyira, hogy sem korrektor, sem alapozó nem fedi le, csak egy méretes ragtapasz.

Régi képek

2011-09-26T10:15:00.001+02:00

Lacival múltkor eszmecserét folytattunk egy bzonyos tárgyban, melyet túl hiú vagyok kifejeteni :).
A lényeg, hogy átküldött nekem pár olyan fotót, amiket még én küldtem neki megismerkedésünk hajnalán, amikor személyesen ritkán, e-mailben annál inkább éltünk házas-életet.
Szemezgettem belőle... csak úgy....

Larion Oscar hozzásminkel a fogszabályzómhoz (2007)

A raszta és a punkok. A előző este el kellett kezdeni gyilkolni a hajamat, hogy ilyen legyen :) (2008)

Valkonya alkonya. Céges buli. de hol van ez a piros cipőcském???? :( (2008)

Ez már nem annyira a hajnala a kapcsolatunknak inkább a reggele :) (Fezen-2009)

Elmondanám, hogy ezen alkalomkor...épp rock zenére lejtettünk (2009)

Virivel egy igluban eszkimó puszi. (2005)

Síva lefelé mutató keze vagyok..... (2007)

Nyelvújítók

2011-09-26T08:35:00.002+02:00

"meghalok végkielégülésben"

Okt.18

2011-09-23T18:01:00.000+02:00

http://prae.hu/prae/news.php?aid=12523&cat=4
Furcsa Pár
http://www.madachszinhaz.hu/furcsapar/
és a férjemtől kaptam egy jegyet a nevezett dátumra, egyet meg ő magától, ugyanis aznap ünnepeljük immáron közös:
LUKÁCS-névnapunkat :))
Imádom a Madách Színházat, Egyik kedvenc színházam :)

Köszönöm Neked Anyám!

2011-09-23T11:06:00.001+02:00

A kép csak illusztráció

- anya ezt a cipőt veszed ma fel?

- igen miért? tetszik?
- olyan nagymamás….
- tessék????!!!??? (banyek és a qrva élet! nagymamás az übertrendi bordó, gyárilag koptatott babacipőm?)
- hááát a nagyinak is van ilyen

És elöntött a megkönnyebbülés cunamija. Mert hála az égnek, az anyukám egy vagány, fiatalos jelenség, és neki is van kerek orrú baba cipője.

Virágnak igaza van, az ő szemében ez valóban nagymamás, csak épp: rám nézve ez nem sértő :)

Neki is lehet sz*r napja

2011-09-22T13:13:00.001+02:00

A kép Virágot ábrázolja olyan 2 éves kora körül. :)

Virág tegnapi napja valószínűleg feketével kerülne a naptárába, ha tudna írni és lenne naptára.

Délután egy osztálytársnője el akarta venni a műanyag kutyáját.

Jó egyke módjára, persze majd hülye lett volna oda adni, a másik lányzó meg (jó egyke módjára?) erőszakhoz folyamodott, mert mi az hogy nem?

A végeredmény: kirántotta Viri lábát, Viri elesett, hazáig fájlalta a lelkét és a combját.

Ezen még az sem sokat segített, hogy überhatározott módon megdícsértem, hogy a verekedés -kezdeményből még akkor , azon melegében kiszállt és inkább egy másik kislánnyal kezdett játszani (ahelyett, hogy levert volna egy nagyon annak az agresszornak - ahogy én tettem volna : ) megjegyzés: igen tudom, azt is el kellett volna mondanom, hogy máskor adja oda, ne legyen irigy blablabla...de nem vagyok tökéletes)

Hazafelé nagy pipere bevásárlást tartottunk egy helyi drogéria lánc üzletében , ahol apróbb játékokat is árulnak ( a kínai játékgyártás csodái). Kis perselyében összegyülemlett pénzéből vett magának valami gagyi Barbie baba utánzatot (igenis nem szólok bele mire költi a pénzét, ő se szólhat bele abba, hogy hány pár cipőt veszek magamnak, az enyémből). Ami az otthoni kibontás után atomjaira esett szét, pillanatrgasztóval sem orvosolható módon.

Spontán beszakadt a körme.

Eközben - áááá hogy teli van a hócipőm velük- egy darázs megcsípte a hátát. Ahogy 3 nappal ezelőtt a talpát. Ugyanis a száraz nyárból megszaporodott, enyhe őszben lassan agonizáló darazsak beették magukat a házba, mintha annyira rohadtul sok hely lenne, a fűtés se megy még, de ezek ott rodeóznak, alattomosan. Mondjuk kettő már nem. Mert akárhányat találtunk mindig kitessékeltük őket, komolyabb inzultus, vagy magánlak sértési per nélkül. Az a kettő, aki a lányommal ki-szúrt, Hamurappi törvénykönyve alapján -nem vagyunk rá büszkék- de a szemet-szemért elv gyakorlásában részesültek. ( jó tudom k*cs*gség bántani olyan élőlényt, ami nem tehet arról, hogy az aki és persze szúr, mert szúrnia kell, de aki szülő, pontosan tudja miről beszélek. Különben is: Virág lelkének gyógyulásához nagyban hozzájárult a tény, hogy....na mindegy hagyjuk tényleg szemétség volt kinyírnunk azt a két darazsat)

Hamár pillanatragasztó, persze ahogy játszott a babával, a pillantragasztó összemocskolta az ujjait. Azokra persze ragadt, nem úgy mint a baba alkatrészeire.A gyerekem totál beijedt, fél óráig álltunk a csapnál és a nanomikronnyi ragasztó darabokat is le kellett szedni.

Ekkor már olyan állapotban volt, hogy minden darab általam nem lokalizált és eltávolított ragasztó darab általa történő felfedezésekor levegőhiányos, artikulálatlan zokogással bírt kommunikálni.

Úgyhogy közöltem vele este 6-kor, hogy a körülményekre való tekintettel a fogmosáson kívül minden más esti kínzás (fürdés, hajmosás, normális vacsora) elnapolható, csak húzzon lefeküdni.

12 óra alvás végül megtette jótékony hatását. Egy - feltételezhetően selejtes - kínai szőrmókkal (ugyanis már vagy fél éve megvan és még nem esett szét) és vidáman (esetleg retkes nyakkal) ment iskolába.

Mert neki is lehet szar napja.......az volt a szerencséje, hogy nekem már pont nem volt........

Satufék...aaaa.....betevőért :)

2011-09-21T20:16:00.001+02:00

Valamelyik nap , kiraktam Lacit egy gödöllői címen, dolgozni.

Én meg elindultam a teszkóba nagybevásárolni.

Amikor is egy járdánál egy édesapa, kézen fogott fiacskájával egy táblát lenget felém.

Nem igazán láttam jól, az utolsó pillanatban vettem észre a feliratot: "Szada".

Satufék...félreálltam.

El tudnám-e őket vinni egy darabon,mert a fiúcska Szadára hivatalos egy szülinapra, a busz meg másfél óra múlva jön? - háppersze. Én a Teszkóig megyek, onnan biztos felveszi őket még valaki.

Aztán belegondoltam. Gödöllői Teszkó - Szada útvonal alább: (a "-" jelre kattintva jobban látszik: 3,5 km)

Nagyobb térképre váltás

Autóval ez nem tétel.(nekem még gyalog sem)Úgyhogy házig vittem a kis ünneplőst, majd konstatáltam, hogy Laci vércukor mérője a kocsiban maradt, hát felajánlottam az apukának, hogy vissza is viszem a kiindulási helyére, hiszen Lacinak kell a cukormérő, amúgy is arra mennék. (na jó, Laci kibírta volna, de ezen nekem már nem múlott, Gödöllő tömegközlekedése abba az irányba nem túl frankó)

Jó fél órás manőver volt oda-vissza.

Szóba került ki mivel foglalkozik, megemlítettem Laci épületgépész képesítését, ő meg elkérte a telefonszámomat, hogy hátha szüksége lesz fűtés-szezon előtt szakemberre.

Én már el is felejtettem a dolgot, ma pedig megszólalt a telefonom.

És Laci kapott egy megrendelést az úrtól, akit felvettem anno.

(Laci komplett kivitelezéseket már nem, kisebb javításokat vállal- ezt (úgy beszéltük meg) nem hanyagolja-hiszen szereti csinálni, no meg sűrű fillér kategória...jó az az egy-két ezres alkalomadtán)

Hát így esett :)

Satufék....a.....

2011-09-18T18:45:00.001+02:00

Írtam már korábban hogy is viszonyulok a stopposokhoz.
http://izgaga-biomasszak.blogspot.com/2010/12/satufek-bizalomert.html

Lacival Kőszegen jártunk ma, egész úton kerestünk valami normális helyet ahol ebédelhetnénk, végül letudván dolgunkat Kőszegiában, abban maradtunk, hogy már nem kavarunk vissza a városba egy utánfutónyi 3D-s íjászcél-állatkerttel, hanem majd valami útszéli csárdában ejtjük szerét a lakomának.

Kőszeg "elkerülő" útján egy huszonéves srác baktatott a semmibe. Lacival összenéztünk, satufék és megkérdeztük elvigyük-e egy darabon?

Csak az állomásig...szólt az instrukció, szerencsére igen hamar szóba elegyedtünk és kiderült, Kőszegtől 5 km-re visz az útja a vasútról. Hát ha már 5 km, akkor elviszünk, időnkből kitellik. De hova is?

-"Lukácsházára".

Hinni nem akartuk, hogy ilyen van és pont velünk történik, ráadásul az iskiderült, hogy egy szuper, csendes, kiülős, frankó csárda is található arra.

Ígyhát kitettük hálálkodó alkalmi utasunkat, egy baromi jól bekajáltunk Lukácsházi szűzérmékből, majd eldöntöttük, ide fogunk visszavonulni.

Hátha adnak valami kedvezményt a telek-árból.

Végül, hogy Lacit idézzem, miközben eljátszotta, ahogy a polgármester asztalára hajítja a személyi igazolványt:

-"elvégre kinek is a háza ez?"

Egyszer talán a miénk... :)

akinek inge, vegye magára :)

2011-09-15T15:39:00.000+02:00

Már megint a mehetnék

2011-09-14T11:34:00.002+02:00

"Nem az a gazdag, akinek sok van, hanem akinek kevés hiányzik"

Nekem csak egy, de az sok. Sosem hittem abban, hogy majd tetőcsomagtartóval a koporsómon fognak eltemetni, hogy a földi javaimat birtokolhassam a halálom után is. De az utazás számomra az egyik legnagyobb érték, ami történhet velem. Sokszor maga az út és nem a célbaérkezés öröme ami adrenalinnal pumpálja teli az ereimet. Tegnap a Világatlaszt lapozgatva elfacsarodott a szívem. Mert pl. Amerikában ( a földrészen) egy csomóan élnek, mégsem arról híresek, hogy egyfolytában azt a természeti szépséget és értéket csodálnák, amivel jócskán el van látva a földrész.

-"most nézd meg b*meg Laci! ha beszabadulnék ebbe a hegységbe,legalább egy hónapig csak benne lennék"

Hivatalból a Fülöp-szigetekre is elmennék, Izland, Finnország, Oroszország, Mongólia, Franciaország, Írország, Óceánia....szóval sokkot kaptam ismét: itt élek ezen a Föld nevű bolygón és mire meghalok, alig fogok látni belőle valamit.

Persze Laci szerint ha most kezdeném is alig látnék belőle valamit, node mégiscsak több,mint amire most van kilátás.

Először felvetettem, hogy adjuk el a házat, lelencbe a kölköket, aztán uccu neki! De a házunk értéke még hitel-mentesen sem fedezne egy hónapot a Ausztráliában mondjuk, még egy Európai körutazást is bajosan... :( (igen a csajokat is hiáányolnám persze.... :P)

Végül azt mondtam:

- Laci! Te a szakmáddal kiválóan érvényesülnél Kanadában. Kezdjük ott, Te dolgozol, én nem, közben megtanulok Japánul. Áthttelepülünk Japánban, Én dolgozom, Te nem és megtanulsz mondjuk Spanyolul. Uzsgyi Dél-Amerika, Te dolgozol, én nem, és addig elsajátítom a Kantoni nyelvjárást....

- benne vagyok szerelmem, egy kikötéssel....

- és pedig?

- Bangkokban NEM te fogsz dolgozni.....

- waste. végülis a prosti negyedben is szükség van vízre......

Rudapithecus NyuzguLucus

2011-09-13T12:11:00.002+02:00

Rendszeres olvasója vagyok MJ blogjának. Itt írt a szerző Rudabányán tett kirándulásukról.

Namost voltam ott anno osztálykiránduláson, általános iskolás koromban. Akkor a tanerő a Rudapithecus Hungaricus -al ,azaz Rudival az előemberrel próbálta megindokolni az indokolatlanul hosszú utazást, Székesfehérvárról a Halál f*szára. (287 km banyek! Ikarus busszal??? lehet kapásból duplázni)

Nagyobb térképre váltás

Akkoriban azért már mozikba került a Jurassic Park és a Kőbunkó,meg egy csomó elcseszett őskoros képregény/kisfilm/rajzfilm/sci-fi. Tisztában voltam tehát a jogaimmal. Valamiféle barnás-nyálkás, aszott, borotválatlan, tagbaszakadt szőrös humanoidra számítottam, begörnyesztett vállakkal , előreugró álkapoccsal, kardfogú tigris - bundában, egy bunkósbottal a kezében és lehetőség szerint egy megkövesedett ősasszonyal a másikban, hajánál fogva. Mindez persze jégbe fagyva, barlangostul, mammutostul, Steven Spielberg által tartott tárlatvezetés keretein belül.

Erre megmutattak nekünk egy darab kőlángost. Mert az a darabka koponyarész kb úgy nézett ki, mint egy ősember megkövesedett vacsora-maradéka.

Szóval épp eléggé be voltam rágva ahhoz, hogy ne is emlékezzek arra milyen gyönyörű az a környék. Sokkal nyilvánvalóbb volt átkutatni kinek mit csomagolt/vagy nem csomagolt a szülői munkaközösség, valamint totál megalapozott és jól bevált csere -kereskedelmet folytatni a ropikkal és szarrá olvadt sportszeletekkel (vajas zsemlébe téve isteni! )

Na most aztán Mj blogjától kettős sokkot kaptam:

1. rácsodálkoztam milyen marha szép hely és máris kigugliztam hol van, hogy majd ha szállást kell keresni a környékben, mégis hova-merre?

2. le sem merem írni. ugyanis nekem Rudabánya földrajzi elhelyezkedésével kapcsolatban igen durva téveszméim voltak. Ígyhát a gugli térkép döbbentett rá arra, hogy Laci szüleitől, Edelényből még gyalog sem kihívás.

Ment is a hívás Lacinak, mely szerint:

- marhagyorsan legyen még vénasszonyok nyara, amikoris

- villámgyorsan dobjuk szét a gyerekeket az elenkező nemű szüleikhez (bocsi lányok, állítólag vannak veszélyes terepek arrafelé, és nem nem érdekel mennyire tudtok vigyázni, önző dög vagyok, aki kettesben akar lenni a férjével és nem óhajt a Bányatóból gyerekeket kihalászni)

- atomgyorsasággal húzzunk le Edelénybe és

- fénysebességgel járjuk meg Rudabányát ezután

- csigalassúsággal élvezzük ki a látványt, valamint este , a szülői házban a tényt, hogy csak mi leszünk a vendégszobában.....

Aszonta 30 éve nem volt arra és díjazza az ötletet.

Nyuzgulva várom.... :)